OM Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.
OM Béke! Béke! Béke! – bṛhadāraṇyaka upaniṣad

A Védák, vagyis a hindu vallás szakrális iratai az emberiség eddig ismert legrégibb szövegei.

Az ősi indiai szent iratok, a Védák keletkezéséről a modern tudomány nem rendelkezik pontos, hiteles adatokkal. Pusztán a sásztrák (szentírások) által meghatározott idő tekinthető precíznek. A hagyomány az őskor kezdetére teszi (i.e. 30 000), néhány kutató szerint i. e. 3. évezredi, de az árják megjelenésének időpontjához kötik, bár szövegük sokkal ősibb, mint maga az árja irodalom. Az árjákról nem sokat lehet tudni… Nem tudjuk,miért hagyták el eredeti hazájukat, s azt is csak találgatják, hogy ez a haza hol lehetett. Amit biztosan tudunk: Az árják apajogú társadalomban élő nomádok voltak. Nem használtak vasat, nem építkeztek kőből. Ám hatalmas katonai fölényük volt.

A négy Véda közül a Rigvédát a nomád árja hódítók hozták magukkal ősi lakóhelyükről, a többit pedig Indiában fogalmazták meg. Egy bizonyos, rendkívül régi, ősi lejegyzésről van szó, amely a tanítások szerint magától a Legfelsőbbtől szállt alá.

A véda szó, tudást jelent (eredeti jelentését tekintve, a látás, meglátás, belátás szavakkal rokonítható), s olyan tudásanyagot jelöl, amely örökérvényű, amely talán idővel kicsit más formában jelenik meg, de minden körülmények között igaz. Olyan tudást, amely mindent átfogó, minden tudományterületre kiterjedő vagyis végső és teljes igazságokat tartalmazó.

A Védák mindenféle tudást tartalmaznak, nem csak spirituális, lelki, vallási tartalmakat, hanem egészen gyakorlati, konkrét tudományos elméleteket is. Ilyen pl. az atomi idő számítása, vagy a matematika, amely korunkban a materialista személyek által is megbecsült tudományág.

Az ősi Védák nyelve egy a papság által mesterségesen létrehozott műnyelv a szanszkrit (jelentése csinált, megszerkesztett), melyet a tudományok és a szertartások céljaira hoztak létre. Ott, Akkor, Valakik már tudták és cselekvőleg meg is valósították azt, amit mi a harmadik évezredünk kapujában még csupán tervezgetünk az Eszperantó nyelv álmaként.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Tudod a választ Szepes Mária "életbe vágó" kérdéseire?

Ősi memorizációs technikákra (vikriti) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz majdnem háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek.

Leírni a Védák szövegét az i.e. I. évezredben kezdték, mivel a bráhmin papok úgy találták, hogy az emberiség várható szellemi hanyatlása következtében egyre inkább elvész az emberek képessége a hosszú szövegek kívülről történő megtanulására.

A védikus nyelvi kód lényege tehát abban áll, hogy gyakorlatilag slókákba szedve megtalálható rejtetten a védikus matematika rengeteg azonossága, táblázatok, számértékek. Ezeket az azonosságokat, a bölcsek megfigyeléseik révén nyerték, sokban különböznek az európai, számunkra hagyományos matematikai műveltektől, viszont gyakran könnyebb, gyorsabb számításokat tesznek lehetővé.

A Bhavisja Purána szerint a védikus irodalom magába foglalja az eredeti négy Védát – Rig, Atharva, Jadzsur és Száma – az Upanisádokat, a Mahábharatát (amelynek a Bhagavad-gítá az egyik fejezete), a Pancsarátrát, a Rámájanát és a Puránákat.

A védikus szentírások hatalmas terjedelműek. A Mahábharata 110 000 verset, a Rig Véda 1 017 himnuszt, a 18 fő Purána pedig sok százezer versszakot tartalmaz.

A Rámájana (Ráma és ajana (=„megy, halad”), azaz Ráma utazása) 24 000 versből áll, hét könyvet (kándas) tesz ki és összesen 500 éneket (sargas) tartalmaz. Témájában az eposz az emberi létezés erkölcsi tanításait vizsgálja, és megvilágítja a dharma fogalmát. A történet erősen szimbolikus-allegorikus, egészében egy spirituális utazás.

A védikus irodalom legfontosabb célja az, hogy az embereket felvilágosítsa az önmegvalósításról, valamint az anyagi kötöttségektől és szenvedésektől való megszabadulás (móksa) tudományáról. A Védák azt tanítják, hogy az anyagi test és ez a világ csupán átmeneti, míg a lélek örök.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Agatha Christie: "Ezért van az, hogy a legtöbb bűntett érthetetlen."

A Védákat örökkévaló szentírásoknak tekintik, amelyek magától a Legfelsőbbtől származnak. Száraz anyagi logikával vagy tapasztalati úton nem lehet megérteni ezeknek az írásoknak a mondanivalóját. Úgy tartják, hogy a közönséges, materialista gondolkodású emberek számára mindez felfoghatatlan. A Védák tudását teljesnek és csalhatatlannak tekintik, amely megértésének hiteles módja az, ha valaki megfelelő, autentikus forrásból, egy lelki tanítómestertől hallja azt.

A védák szövegének átadása arra illetéktelen számára már Manu törvényei (szintén a védikus irodalom része) szerint tilos volt. Csak a 19. században, India brit hódítása után ismerhették meg nyugati kutatók

(szöveg forrása: fenegyerek.blog.hu)

Ha érdekesnek találtad a cikket, ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!