A 4. századtól kezdődő ún. népvándorlás során Európába új népek érkeztek. Az eltérő életmóddal, szokásokkal rendelkező idegeneket „barbárok” néven illették.

„Barbárok” eledele
Táplálkozásukban főleg a hús dominált, valamint gabonaként az Európában addig ismeretlen zab és árpa szerepelt. A középkorban a gazdagok étkezésében jelentősen megnőtt a hús szerepe, ezzel párhuzamosan gyakoribbá vált a köszvény előfordulása. Az ókorra jellemző sokszínű étkezés tovatűnt. A parasztok étkezésében viszont továbbra is a gabonafélék domináltak: zabkása, fekete kenyér. Mellette a zöldségek (káposzta, répa, hagyma, főtt gesztenye) és a tej- illetve tejtermékek szerepeltek az étlapon.

Fűszerek aranyárban
A középkorban a kereskedelem kiszélesedett, az egyik távolsági útvonal Európát kötötte össze Kelettel. Ennek köszönhetően olyan fűszerek jutottak el hozzánk, mint a fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, bors és gyömbér. A 13-14. században valóságos fűszer-őrület jellemezte Európát, a fűszer a fényűzés és a hivalkodás jelképe lett. A borsnak akkora értéke volt, hogy fizetőeszközként alkalmazták. A fűszerek lopásáért, hamisításáért a legszigorúbb büntetéseket alkalmazták.

Keresztes lovagok
A keresztes hadjáratok révén több új növény és fűszer került Keletről Európába, pl. rizs, citrom, narancs, görögdinnye, hajdina.

Amerikából jöttünk…
Amerika felfedezésével – Kolumbusz és utódai révén – a tengerentúlról származik a burgonya, kukorica, paradicsom, paprika, kakaó, vanília, ananász, tök, napraforgó. Ezek népszerűvé válása viszont nem következett be rögtön, a paradicsomot például sokáig dísznövényként tartották. A kukorica és a burgonya termesztése és fogyasztása csak a 18. században vette kezdetét, addig nem igazán ismerték fel jelentőségüket a táplálkozásban.

Kolostori konyha
A középkorban a keresztény egyház még jóval több böjti napot tartott, mint manapság. Az év fele böjti időnek számított, ezalatt nem fogyaszthattak húst, tojást és tejet. A szerzetesek étrendje elég visszafogott volt, két étkezésből állt, mely két fogást és csemegét tartalmazott. A kolostorok lakói gyógynövények termesztésével is foglalkoztak. A leghíresebb és később mintaként követett herbárium (füveskert) a szentgallen-i kolostor (mai Svájc) kertjében található.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Emberi természetről közérthetően - 10 gondolat Mérő Lászlótól

Perec és mézes
A korszak kedvelt édességei között említhetjük a fánkot és a mézeskalácsot. Ez utóbbi készítésében főként a szerzetesek jeleskedtek, ők foglalkoztak ugyanis méhészkedéssel. A viaszt gyertyaöntéshez, a mézet étkezéshez és mézeskalács-készítéshez alkalmazták.

A receptíró csillagjós
A középkorban íródott gasztronómiai témájú könyvek egyike a jóslatairól híres és ismert asztrológus: Nostradamus! Kézikönyvében egy új tartósítási módszert mutat be, mely a gyümölcsöket nem aszalással, hanem cukorszirupban konzerválja.

Reneszánsz konyhaművészet
15-16. század Dél-Itáliájában megjelent egy új eszmei, szellemi áramlat: a reneszánsz (jelentése: újjászületés). Az új stílus nemcsak a művészetekben, hanem az étkezésben is megújulást hozott. A konyha kifinomultabbá vált, a mennyiség helyett a minőség és az ízletesség került előtérbe. A reneszánsz étkezést több zöldség és gyümölcs fogyasztása jellemezte. A lágy ízeket vaj és olívaolaj alkalmazásával érték el. A sütemények, tésztafélék választéka jelentősen bővült.

Új divat: a cukor-láz
A fűszerek lassan kezdtek veszíteni vonzerejükből, hiszen már nagy mennyiségben és viszonylag olcsón lehetett hozzájuk jutni. A nagy fűszertermő helyek varázsa megkopott. A gazdagság új jele az addig ritkaságszámba menő cukor lett.

Kálmán Renáta
www.lettudatos.com

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!