Egy gyermeknek az anya a legfontosabb. Mindegy milyen, szerető, babusgató, elutasító, akár gonosz is, akkor is ő az akitől a gyermek védelmet kér. Sajnos azonban előfordul, hogy akitől a gyermek segítséget vár, épp ő az, aki elutasít.

Vannak szülők, akik kiskorukban hosszú időre magukra hagyták gyermeküket, vagy túlzottan féltették, illetve bűntudattal terhelték, netán szexuálisan bántalmazták őket. Lelki sérelmeik a felnőttkorukra is kihatnak.

Az így felnövő gyerekek felnőttként magukat hibáztatják azért, mert nem szerették őket. Értéktelennek, alkalmatlannak, szeretetre méltatlannak érzik magukat. Elviselhetőbb számukra a bűntudat érzése, hogy valami „rosszat” tettek, amivel kiérdemelték a felnőtt haragját, mint hogy elfogadják azt a tényt, hogy a felnőtt volt a hibás, az a személy, akinek védelmeznie kellett volna őket. Az önbizalomhiány az egész életüket beárnyékolja. Ha belegondolunk ebbe alaposabban, még felnőttként is az anyát, a szülőt védi a gyermek, hisz őrá szeretett volna számítani kicsiként.

Vannak szülők, akik a gyermek fejlődési fázisait- hisztikorszak, kis kamaszkor, kamaszkor – önmaguk ellen való támadásnak veszik. Azt érzik a gyermek direkt csinálja ezeket, és ezért bűnhődnie kell. Ez nem mindig tudatos. Szavaikkal és tetteikkel gátolják őket a fejlődésben. Gyakran nem is gondolják, hogy ezzel kárt tehetnek bennük, sőt, úgy hiszik, hogy segítik őket. Mindenhatónak képzelik magukat, a gyerekek pedig érdekeik érvényesítéséért nem konfrontálódhatnak velük.

Sokan még a szülő halála után sem tudják levetni a félelmeiket, még mindig a zsarnok szülő árnyékában élnek, nekik akarnak megfelelni. Pszichológiailag valóságosnak érzik őket. Követeléseik, elvárásaik, bűntudatkeltő manipulációik sokáig élhetnek gyermekükben.

Az ilyen gyermekeknek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy egészséges lelkületű felnőtté váljanak. A legtöbb esetben külső segítségre szorulnak, mert egyedül nem látják be azt, hogy ők nem hibásak semmiben. A felnőttkori életükért a gyermekek felelősek, de az életüket nagymértékben olyan élmények alakították, amelyekbe nem volt beleszólásuk.

Olvasd el ezt a cikket is –>  10+1 elv a boldog hétköznapokhoz

Ezért olyan fontos, hogy megfontoltan, ne hirtelen indulatból döntsünk akár a kamasz gyermekünk esti programjáról sem. Beszélgessünk velük már újszülött koruktól fogva, hogy tudják ránk számíthatnak.

A mai világban minket is nagyon sok stressz ér, idegesek vagyunk, nincs biztonság sem, de próbáljuk ezeket amennyire lehet kívül tenni a gyermeknevelésen.

Hisz ugyanúgy ahogy a terhesség alatti dohányzás, a nevelés is kihathat olyan dolgokra, amik akkor történnek majd a gyermek életében, amikor mi már nem leszünk mellettük.

Mi szülők még a halálunk után is felelősek leszünk a gyermekeinkért!

Forrás: Susan Forward: Mérgező szülők; kibabanaplo.com

Fontosnak tartod a cikket? Akkor ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!