Gyermekkorunktól kezdve szerepeket játszunk. Eleinte legyőzhetetlen hősöket, híres sztárokat utánzunk, később sikeres, fiatalos nők és férfiak benyomását próbáljuk kelteni az üzleti életben és a párkapcsolatban. A Facebook-on ezerszámra látni olyan pillanatképeket, amelyek azt sugallják, hogy „mi boldogok vagyunk és nagyon szeretjük egymást”.

De mi van akkor, ha az a szerep, amit – tudatosan vagy észrevétlenül – felvettünk, pár év múlva egyre kínosabb lesz? A párunkat már meghódítottuk, vagy meghódított, minden megszokottá vált, és ami eleinte izgalmas, különleges, nem hétköznapinak számított, mára alig jelent valamit. Az érintése, csókja, szenvedélyes tekintete nem hoz lázba, és minden közös program unalmassá válik.

Valamin változtatni kellene, de nem tudjuk nevén nevezni, mi lehet az. Olyan érzésünk támad, mintha állandóan hazudni kellene, kötélen rángatnának, vagy külső szemlélője lennénk az eseményeknek. Hazafelé közeledve megemelkedik a pulzusszám, a feszültség növekszik, majd előtör a menekülési kényszer.

Hadd tegyek fel egyszerű kérdést: egy színdarab bemutatása során, amikor felmegy a függöny, a színész játssza a szerepet vagy a rendező, a színészek által?

Az előadáshoz szükség van – többek között – rendezőre, díszlettervezőre, zenei vezetőre, koreográfusra, színészekre, statisztákra. Vajon az emberi kapcsolatokban ki a rendező? Kinek a díszlete előtt játszunk? Kinek a zenéjére kell táncolnunk? Ki mondja meg, mit kell csinálnunk? Kik statisztálnak a párkapcsolatainkhoz? Milyen forgatókönyvből játszunk? És végül: szereplői vagy rendezői lettünk az életünknek?

Ha a nézők között foglalna helyet, akkor a saját életét látná, vagy valaki másét? Netalán önt is megrendezi valaki, aki lehet, hogy épp a párja, vagy a szülei, vagy az anyósa, apósa, vagy a barátja, barátnője? Vagy még rosszabb: önmagát találta ki és rendezte meg?

Egy operaénekes barátomtól kérdeztem:
– Amikor egy darabot előadsz, akkor te játszol vagy a rendező általad?
– Én – felelte.
– Rendben. De mi van akkor, ha nemet mondasz az instrukcióira, mert te másként szeretnél előadni?
– Próbáljuk megbeszélni a szerepet, és belevinni az elképzeléseimet. De ha olyat kér, amivel nem értek egyet, és ragaszkodik az elképzeléseihez, akkor – rosszabb esetben – felmondok.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Vekerdy Tamás: Az indiánok azt tanácsolják...

Ki is játszik valójában? A színész vagy a rendező?
Játszani szeretne egy párkapcsolat nevű színházban, vagy ennél többre vágyik?

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében…”
(Shakespeare: Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)

Aranyos Zsolt
párkapcsolati tanácsadó

www.parkapcsolatban.com

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!