Nagyon korán megtanították nekem, hogy ember mivoltom bizonyos részei “megengedettek”, mint például: kedvesnek lenni, barátságosnak lenni, mosolyogni, fegyelmezetten kimutatni az örömömet, segítőkésznek lenni. És megtanították, hogy bizonyos részek “rosszak”, mint például: dühösnek lenni, félni, szomorúnak lenni, vagy felszólalni, mikor a dolgok nem tűntek igazinak, vagy eléggé életigenlőnek. Ezek nemkívánatosak voltak. Úgyhogy megtanultam elrejteni ezeket a részeket, vagy úgy, hogy letagadtam a létezésüket, vagy úgy, hogy titokban tartottam őket, akár magam előtt is.

Néha ez betegesen fájdalmassá vált. Azért, hogy ezeket a “rossz” részeket elzárva tarthassam a testem fontos jeleit kellett figyelmen kívül hagynom.

Amikor előkerült egy érzelem, gondolat vagy ihlet, akkor elzárkóztam ezektől, magamtól. Letompítva magamat evéssel, a randi partneremmel kapcsolatos gondolatokon való rágódással, vagy a legmegszokottabb módon – munkával. Úgy is mondhatnám, hogy a testemben a lámpa továbbra is fel volt kapcsolva, csak éppen senki nem volt otthon.

Az igazság az, hogy az élet teljességet igénylő emberi tapasztalat.

Természetesen jó okunk van rá, hogy kezeljük az érzelmeinket, hogy mederben tartsunk olyan késztetéseket, melyek “nem valók a társadalom iskolaudvarára”. Viszont nagyon sok téves és felesleges üzenetet is kapunk arról, hogy mi mindent szabad vagy tilos csinálnunk, éreznünk, benne lennünk, ahogy haladunk az életünkben. Ezeknek az üzeneteknek a túlnyomó része egyszerűen nem igaz.

Mi emberek nagyon találékonyak vagyunk abban, hogy hogyan ússzuk meg a fájdalmat és kényelmetlenségeket. És Istennek hála ezért a túlélési képességünkért. Ez az, ami átsegített minket egy traumatikus eseményen, vagy akár egész gyerekkorunkon.

Sok módja van annak, hogy elhárítsunk fájdalmat, vagy “elhagyjuk a testünket”. Néhány ezek közül, amikről tudok, és amiknek jórészét magam is megtapasztaltam: tévézés, evés, internetezés, drog, alkohol, munka, szex, párfüggőség.

Olvasd el ezt a cikket is –>  "Amikor a lelkem meghal egy kicsit" - egy magyar egészségügyi dolgozó szívszorító beszámolója

Önmagukban ezek az anyagok, folyamatok és emberek semlegesek, sőt, néha jól is végzik a dolgukat. A probléma akkor kezdődik, ha arra használjuk őket, hogy fájdalommentesek és elkeseredés mentesek maradjunk. Belezárjuk magunkat az ezek iránti folyamatos vágyba és az eredeti feladatukon túlmenően is habzsoljuk őket. Térjünk vissza a tökéletes és egyedi testünkbe, amelyet azért kaptunk, hogy végighaladjunk vele az életen.

Végső soron az a dolog, ami megszabadított a fájdalomtól, az lesz az a folyamat, aminek köszönhetően végérvényesen elszigetelődünk magunktól. És az a pusztítás, ami az önmagunkkal való bensőséges viszony hiányából fakad, kihatással lesz egész életünkre.

Szükségünk lenne azokra a részekre, amiktől elvágtunk magunkat miközben eljutottunk idáig. Szükségünk lenne rájuk ahhoz, hogy a párunkat jól szerethessük, hogy elérjük a sikert, amit megérdemlünk, hogy előmozdítsuk a bensőséges kapcsolatok kialakulását, vagy megtaláljuk a mély békeérzést a létezésünkben.

Összeraktam egy listát a kedvenc módszereimről, amik segítenek visszatérni a testembe. Nekem beváltak arra a célra, amit így hívok: lassú visszaaraszolás az otthonba. Néha elfordul, hogy egyikük másikuk gyakorlása közben egészen mélyről jövő félelmekkel találkoztam, ami végül is nem csoda, hiszen ha elengedjük a bevált túlélési stratégiáinkat, az némiképp ellentétben van a … hát bizony, a túléléssel!

Ezekben a pillanatokban elfelejtkezem arról, hogy már másképp élek, mint fiatalon. Már van felnőtt működésem, erőforrásaim, tudásom, bölcsességem, melyekhez akkoriban még nem fértem hozzá. Vagy egyszerűen csak az a tény, hogy már nincs szükségem egy nálam idősebb emberre, hogy ő tartson életben.

Fontos, hogy ezeket a javaslatokat átszűrd az egyéni szűrődön és lassan haladj a feltárásukban.

Akár kérhetsz kifejezett engedélyt saját magad azon részeitől, amelyek védeni akarnak. E nélkül a magadnak adott engedély nélkül a folyamat több kért okozhat, mint jótéteményt. Mert ha túl gyorsan haladsz, az olyan is lehet, mintha sót szórnál a sebre.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Így is lehet - természet és ember együtt, harmóniában! Inspiráló képek!

A lista elemei között vannak a kedvenceim is. Te is válaszd ki a tieidet, vagy egészítsd ki a listádat. Lassan és gyengéden – én így javaslom nekiállni ennek a felfedező folyamatnak. Találjunk magunknak utakat, hogy visszatérjünk a tökéletes és egyedi testünkbe, amelyet azért kaptunk, hogy végighaladjunk vele az életen.

19 ESZKÖZ A TESTÜNKBE VALÓ VISSZATÉRÉSRE

  1. Masszázs, ami jól esik (puha, közepes, mélyreható; csak az, ami neked bejön)
  2. Figyelni a megfelelő étkezésre
  3. Forró termálvíz, kád, zuhany
  4. Mély lélegzési gyakorlatok (Dr. Andrew Weil)
  5. Testfelderítő gyakorlatok (Jonathan Foust)
  6. Erotikamentes érintő gyakorlatok partnerrel (Wendy Maltz)
  7. Következetesen gyengéd testápolás
  8. Gyengéd jóga
  9. Hosszú séták az erdőben
  10. Szomatikus tapasztalás terápia, mely hangsúlyt fektet az érzékelés észrevételére értékítélet nélkül (Peter Levine, Bessel van der Kolk’s)
  11. Olyan testgyakorlat, mely a test önérzékelését feljeszti (azt az érzékelést, hogy tudjuk, milyen testhelyzetben van a testünk, vagy milyen mozdulatot tesz épp, anélkül, hogy megnéznénk).
  12. Bőrradír
  13. Akupunktúra
  14. Belső családrendszer terápia (Richard Swartz)
  15. Chi-kung vagy Thai Chi
  16. Finom nyújtás
  17. Kranioszakrális kezelés
  18. Tánc
  19. Tükrözéses munka (Louise Hay, vagy Thomas Cash könyve: The Body Image Workbook)

(Forrás: 5ritmus.wordpress.com)

Ne felejtsd el megosztani, ha tetszett! 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!