Kedves olvasó, nem tudom, láttad-e Az élet ízei című filmet. Bár a konyhájával nem értek egyet, de az az alázat és odaadás, amivel kezelik az ételeket, az elkészítésüket, a rajongás a tökéletes ízekért, az illatokért, a tiszta alapanyagokért, az nagyon közel áll hozzám.
Régóta hiszem, hogy egy étel elfogyasztásakor nagy mennyiségben veszünk magunkhoz olyan energiákat, amelyekről nem vagyunk tudatosak. A napfény energiáját, amin a növény növekedett, a tiszta víz energiáját, hiszen mi magunk is 70%ban vízből vagyunk. A szél energiáját, amely végigsöpört a földön, ahol az alapanyagaink termettek. A növények mindezeket az univerzális energiákat átalakítják és táplálnak vele minket, hozzátéve még a lényüket, a szeretetüket, az intelligenciájukat, az emésztő tüzüket. Hiszen lesz köztük olyan zöldség, amelyik tüzet visz a testünkbe, hogy megemelje emésztésünk tüzét, míg van gyümölcs, amelyik épp csillapítani fogja hevességünket. Van, amelyik felszárítja a fölösleges vizet szöveteink közül, míg van, amelyik épp tonizálni fogja.
Bennük van a gazda szeretete, amellyel nevelte az élőlényeket, a szakács tudata, aszerint, hogy min meditált főzés közben. A szerettein, akinek késztette? A szereteten, amit éreznek egymás iránt? Vagy a befizetetlen csekkeken, a nehézségeken, a bosszúságain?
A fűszerek energiái is benne vannak, hiszen van, amelyik hevítő, van, amelyik hűtő hatású. Némelyik szárító, de van antidepresszáns, és olyan is, amelyik egyenesen felszámolja a méreganyagokat. Végiggondolni is nehéz. Pedig ha akarnánk, láthatnánk, hogy egyetlen darab alma mennyi mindent hordoz magában. Mindezt vesszük magunkhoz!
Az ájurvédikus szemlélet az ízekre építi egész gyógyászatát. Hat alap ízt különbözetet meg. Ez az édes, a sós, a savanyú, a csípős, a keserű és a fanyar. Minden ízhez külön szerv, külön élettani sajátosságok tartoznak. Az édes a legalapvetőbb, általánosan magát az ételeket édesnek tartja, tápláló tulajdonságának köszönhetően. Az édes íz minden egyes szövetet táplál. Nedvesíti a szervezetünket. Persze mindenből megárt a sok, így ha túlzásba visszük az édes ételek fogyasztását, akkor nem csak táplál, de egyenesen hízlal, hurutok képződését váltja ki, ami köhögést okozhat.
A sós íz segít felmelegíteni a testet, segít megkötni a vizet, míg ha túl sokat fogyasztunk belőle, akkor ödémákat, sőt gyulladásokat okoz. Arról nem beszélve, hogy elnyomja a többi ízt. Ezt mindenki tapasztalhatta már, ha elsózott egy ételt. Az pedig, hogy minden ízt érezzünk a hat alap ízből, elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez az ájurvéda szerint. A csípős kihajtja a méreganyagokat, tisztítja a légutakat. A savanyú serkenti az étvágyat, a fanyar enyhíti a fölösleges tüzet. Minden íznek megvan a maga funkciója élettanilag.
Vannak növények, amelyek több ízt is tartalmaznak, biztos nem véletlen, hogy ezek gyógynövényeknek számítanak, ilyen a gyömbér, vagy a fokhagyma, amely a szanszkrit nevét is arról kapta, hogy egyetlen íz hiányzik belőle, a hatból (a sós).
De ezt még lehet fokozni! Minden ízhez tartozik érzelem. Ezt könnyen megértjük, ha arra gondolunk, hogy nem véletlenül édes az anyánk, vagy a gyermekünk. Tudjuk, hogy keserű a bánat, olyankor keserű könnyeket hullatunk. Az irigységtől lesz savanyú a szőlő.
És még mindig egy tál ételről beszélünk. A nagymama receptjéről, amit soha többé nem lehet ugyanolyan ízűre elkészíteni, mint ahogy azt ő sütötte, hiszen ő már nem tudja hozzáadni a szívét.
Hát ennyi minden van egy tál ételben, ha teszünk hozzá egy kis odaadást, alázatot, odafigyelést (például az alapanyagok beszerzését tekintve), no meg szeretetet. Legyen az a növények, a fűszerek, a főzés, vagy épp a családunkra irányuló szeretet.
Károlyi Bánki Viktória
ájurvéda terapeuta
