Volt egy idős kínai asszonynak 2 nagy korsója. Mindegyik egy rúd két végén lógott, amit a nyakában vitt.
Az egyik korsó repedt volt, míg a másik teljesen ép és nem szórta el a vizet. A forrástól a házig tartó hosszú úton a repedt korsóból kifolyt a víz fele.

Így ment ez két teljes évig. Az asszony minden nap másfél korsó vizet vitt haza. A tökéletes korsó természetesen nagyon büszke volt magára. A szegény csorba korsó viszont szégyellte fogyatékosságát és szörnyen érezte magát amiatt, hogy ő csak félig tud teljesíteni.

Két év szégyenkezés után megszólította az idős asszonyt a forrásnál:

– Szégyellem magam, mert a repedés miatt elszórom hazáig a víz felét.

Az idős asszony mosolygott:

– Észrevetted, hogy a te oldaladon virágok nyílnak az út mentén, míg a másik oldalon nem? Azért van, mert mindig is tudtam, hogy elcsepegteted a vizet, ezért virágmagokat ültettem a te oldaladon az út mellé. Minden nap, amikor hazafelé megyünk, te locsolod őket.

Két éve szedek gyönyörű virágokat és díszítem velük az asztalomat. Ha nem lennél ilyen, amilyen vagy, nem lehetne ilyen gyönyörű dísze a háznak.

Jól jegyezzük meg: Bármennyire is próbára tett az élet, mindig van valaki, aki meglátja bennünk a szépet!

Tetszett a történet? Akkor oszd meg mással is!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Az internetezők kedvence lett ez a néni. Mit gondolsz, miért?