„Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”
(Pearl Buck)

Rengetegen fogalmazták már meg a legkülönbözőbb módokon ezt az egyszerű igazságot, hogy a boldogság útjában lényegében a legnagyobb akadály az, hogy el akarjuk érni. Sokakban merül fel a kérdés, hogy vajon miért van az, hogy vannak, akik általában a jó dolgokat veszik észre maguk körül, míg mások a számukra kellemetleneket. Ennek szemléltetésére képzeljünk el egy citromot. Ha a citromot erősen megszorítjuk, a leve kifolyik. Miért? Mert az van benne. Csak az jöhet ki belőle, ami benne van. Ugyanilyen módon, ha az emberek kerülnek szorult helyzetbe, belőlük is az jön ki, ami éppen bennük van. Tehát ha valaki egy adott szituációban haragot, szomorúságot vagy például félelmet érez, az azért van, mert ezek vannak belül. Amit tudatosan tehetünk a boldogságunk elérése érdekben, az, hogy megszabadulunk ezektől az érzelmektől és tulajdonságoktól, és lecseréljük őket a szeretet, hála és más pozitív érzésekre. Így ha megszorongat az élet, akkor sem leszünk képesek másképp reagálni, csupán minden esetben pozitívan, mert csak az jöhet ki belőlünk, ami bennünk van. Szóval a különbség a boldogtalan és a boldog ember között kizárólag annyi, hogy különböző dologra irányul a figyelmük. Amíg valaki a boldogságot kutatja, addig éppen az ellenkezőjével azonosítja magát, hiszen egy boldog ember minek keresné a boldogságot? Az, aki észreveszi a pillanat örömét, anélkül éri el a boldogságot, hogy keresné azt. Amint ezt megérted, képes leszel rá, hogy felhagyj a kereséssel, mert rájössz, hogy amit kerestél, az végig ott volt veled.
Jó nem keresést kívánok mindenkinek!

Szabó Andor

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!