Mi az energia? Mi az, ami áramlik egyik ponttól a másikig? Mi köt össze két embert? Mi születik meg két szempár találkozásánál? Mi az, amit észrevesz egymásban két várandós kismama?
Távol áll tőlem a tudományos eszmefuttatás, inkább a tapasztalati élményekből táplálkozom. A válasz: a csoda! Így, egyszerűen ennyi: a csoda. Az a csoda, amit várandósan, egy más állapotban nagyon könnyű megtapasztalni.

Egyre jobban gömbölyödő pocakkal járva-kelve nem is sétálok az utcán, hanem csak úgy lebegek a földtől pár centivel eltávolodva. Ha mocorog a pici, megsimogatom, de gyakran e nélkül is kezem a hasamon tartom, mert olyan jó így is érintkezni, bőrön, magzatburkon keresztül vele, éreztetni, hogy vettem a rezdülését.

Ez egy emelkedett, varázslatos állapot. Nincsenek erre szavak, nehéz körülírni, pláne átadni másnak, aki még ezt nem érezhette, nem élhette. Megnyílik az ég, és egy észrevétlen csatornán keresztül kapcsolódunk egyenesen Istenhez, egy felettes erőhöz, olyan energiához, amit hívhatunk intuíciónak, anyai feltétlen szeretetnek, vagy bárminek, amit racionális elménk megfogalmazni képes. Egy lelki köldökzsinór ez, ami nemcsak a táplálékot juttatja a kicsinek az anya testén belül, hanem az anya és a baba szívét is összeköti. És még valamit: az édesanyát a Teremtővel, hisz most ő maga válik teremtővé, a testét adja ahhoz, hogy egy új égi lélek földi testbe születhessen. Elképzelhetetlen tehát, hogy ne legyen közvetlen összeköttetésbe az Éggel. És van is. Ezt veszik észre egymáson, egymásban a várandós kismamák.

Kismamaként biztos tapasztaltad már – vagy ha még nem, akkor légy ebben tudatosabb –, hogy egymás kerekedő pocakját látva önkéntelenül is rámosolyogsz a másik kismamára. Mert ti tudjátok, érzitek azt, amit más sokkal nehezebben vesz észre. A csatorna titeket összeköt.

Ugyanez az összeköttetés megvan még a várandós kismamák és a már csecsemős anyukák között. A csatorna még nyitva, vagy legalábbis az érzékenység még megmarad a szoptatási időszakban is. Így, mikor a méhben lévő baba és már a kinti világban lévő csecsemő édesanyjai találkoznak az energia összekapcsolja a két nőt. Megszületik egy mosoly, aminek jelentése: egyek vagyunk, összetartozunk, megértelek.

Ezt a fantasztikus jelenséget a későbbi időszakban is, mikor már nem ennyire nyitott a csatorna, tudnánk érezni és megtapasztalni. Igaz, ehhez már kifinomultabb érzékelésre és továbbra is nagyfokú spirituális nyitottságra van szükségünk. De biztos megvalósítható, hiszen nőként könnyen tudunk egymáshoz kapcsolódni a havi vérmisztériumaink által, ami bár nem olyan látványos manapság, de energetikailag abszolút érezhető lenne nők között.

És tovább megyek. Fenntartható lenne akár a nemek között is, hiszen mindannyian égi lélekkel megáldott földi testet viselő emberek vagyunk, magas tudati szinttel és kifejlett kommunikációs képességekkel. Ezt a csatornamegnyílást is biztos tapasztalták már sokan közölünk, hiszen a szerelmes egybeolvadás, a testi-lelki beteljesülés pont ilyen, pont ez: egyek vagyunk!

De szexualitás nélkül is tekinthetnénk úgy a másik lényre, emberre, nemtől függetlenül, mintha azt üzennénk neki: egyek vagyunk, összetartozunk, megértelek. Mennyivel kedvesebb, szerethetőbb, élhetőbb lenne a világunk, az életünk, ha szemünk találkozásával nem ölnénk, hanem ölelnénk. Leírva nem nagy a különbség, de megtapasztalva…

Ölvedi Réka
Anaya női- és kismama jóga oktató

www.remekest.hu

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!