Több mint tíz éve költöztem vidékre, ahol akkor elég sok volt a parlagfű. Mindig attól rettegtem, hogy egy nap elkezd folyni az orrom, viszketni a szemem, és egész életemben szenvedni fogok, nem tudok többet kimenni nyugodtan a természetbe kirándulni, a virágok friss illatát élvezni, sőt talán még el is kell költöznöm…
Félelmem az allergiától – Nem vagyok egyedül!
Mindig nagyon szerencsésnek tekintettem magam, hogy nem vagyok allergiás. Körülöttem sokan szenvedtek ebben a betegdésben, tehát nem volt alaptalan a félelmem.
Most végre biztosan tudom, hogy nem leszek allergiás, megnyugodtam, mert megismertem ennek a rettegett ellenségnek a gyenge pontjait. Az utóbbi években ugyanis a pszichológiai tanulmányaimat, kutatásaimat arra összpontosítottam, hogy a betegségeket kiváltó, biokémiai változásokat befolyásoló legmélyebb pszichológiai mechanizmusokat feltárjam.
A pollenek csak közvetett okok
Világossá vált, hogy a pollenek csak közvetett okok, ugyanis a szerepük csak az, hogy emlékeztetnek egy olyan körülményre, melyhez egy kellemetlen élményünk társult. Ezt Daniel Goleman pszichológus úgy hívja, hogy a „jelenbe hozott múlt”. A közvetlen kiváltó okot az elme képzelettársítása hozza létre. Tudat alatt felhozza a régi kellemetlen, nemkívánatos érzést, amire „allergiásak” voltunk, valami nagyon ellenszenves dolgot, amit sehogysem tudtunk elkerülni. Ehhez a stresszes körülményhez az érzékek reflexszerűen és élesen társítanak arra emlékeztető hatásokat, a pollen allergia esetén például illatokat.
Hogyan szabadult meg a barátom egy óra alatt az allergiától?
A barátom tíz évig a legdurvább pollen allergiában szenvedett, gyógyszerek, injekciók, fulladások – egyszóval pokoli volt. Tavaly tavasszal, amikor már elkezdődött az allergia szezon, elkezdtem neki mesélni kutatásaim eredményét, az allergia kialakulásának folyamatát, illetve a konfliktus és a biológiai elváltozás közötti összefüggéseket, és a tünetekhez való hozzáállás helyes és helytelen módját. Ahogy beszélgettünk, rögtön beugrott neki, amint tíz évvel ezelőtt egy egyetemi vizsgára sietett, összeszorult gyomorral, ugyanis elég sok osztálytársát meghúzták abból a tantárgyból. Tavaszi nap volt, virágoztak a fák, nyíltak a virágok az iskola udvaron, és ő stressz hatása alatt várakozott a vizsgára. Amikor vége volt, arra lett figyelmes, hogy folyik az orra. Pár nap után elment az allergológushoz, és persze kimutatták a pollen allergiát. Beszélgetésünk alatt bevillant neki ez a régi történet, és megdöbbent, hogy ez nem jutott eszében az elmút tíz évben, pedig milyen élesen él az emlékezetében minden részlet, még a virágok
illata is. Végre tudatosította, megértette, hogy nem a pollenek, hanem egy érzettársítás áldozata volt az elmút tíz évben. E felismerés után egy csapásra eltűnt az allergiája, és boldogan élvezi a vidéki élet örömeit.
Nagy A. Csongor
Védikus pszichológus
Az SVL alapítója
svl.hu
