Nagy költőink nemcsak a szerelemről tudtak felejthetetlen sorokat írni, a szakításról is nagy hatású, örök érvényű mondatokat vetettek papírra.

Reviczky Gyula

Az elszegényedett sorsú Reviczky Gyulát az ismeretlen Bakálovich Emma segítette meg, aki beajánlotta egy ismerős családba tanítónak. A költő azonnal beleszeretett a szép és segítőkész Emmába, majd erről a szerelemről verseket kezdett írni. Így született meg az Emma-ciklus, mely rendkívül legyezgette Emma hiúságát. Amikor azonban a dolgok komolyra fordulhattak volna, Reviczky is biztosabb anyagi helyzetbe került, Emma elutasította, nem kívánt mellette feleség és anya lenni és Budapestre költözni. Reviczky Gyula válaszul megírta a Szerelmi epilóg című versét, melyet egyfajta lezárásnak szánt, azonban még később is írt Emma verseket egészen élete végéig, nem tudott beletörődni a szakításba.

Szerelmi epilóg

Ez az utolsó dal tehozzád;
Aztán elnémul ajkam.
Szivemet vágyak nem kinozzák;
Lemondok egy sohajban.
Mulandó minden, ah, belátom;
Az ifjuság s a szépség.
Én meghajolt, szegény virágom,
Hervadva meddig élsz még?…
Óh, balga én, ki messze tőled
Csak árnyadat szerettem,
S a vén időnek, sietőnek
Hatalmát kinevettem!
Azóta elszállt ifjuságod;
Enyém is indul útnak.
Éltünk fájárul a virágok
Egymás után lehullnak.
Te megviselt szív, légy nyugodtan;
Meddő vágynak mi haszna!
Meghervadottan, meghajoltan
Gondolj a szép tavaszra.
Mit ér tünődni, sírni rajta,
Hogy a tavasz mulandó;
Hogy a szerelmes nőnek ajka,
Szépsége hervadandó!…
Isten hozzád, zord életemnek
Egyetlen rózsaszála!
Mig ajkam egy betűt rebeghet:
Jóságod lelked’ áldja.
Szállj búcsudal, szép rímbe’ vidd meg,
Mi van sorsomban irva:
Szivem más névre nem nyilik meg,
Emmával tér a sírba.

Ady Endre

A magyar irodalom talán egyik legizgalmasabb és legszenvedélyesebb kapcsolata volt Adyé és Brüll Adélé (Lédáé). 9 éves kapcsolatuk alatt rengeteg mindenen mentek át. Szerelmük mindvégig teli volt feszültséggel, már csak azért is, mert Léda férjes asszony volt. 1912-ben Ady Endre megírta híres szakító versét Elbocsátó szép üzenet címmel, mely a Nyugat 1912. március 16-i számában közölt. Ám sokan nem tudják, hogy valójában nem ez volt Ady utolsó verse az asszonyhoz.

Olvasd el ezt a cikket is –>  A mágikus Machu Picchu, a Világ Új Hét Csodájának egyike!

Áldásadás a vonaton

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.

„Áldjon meg az Isten
Minden jóságodért,
Sok hallgatásodért
És gonoszságodért.
Sok rossz, bántó szódért
Áldassál melegen,
Sok hidegségedért
Hevülj a szivemen,
Úgy is vége most már,
Úgy is ezer bajom,
Oktalanság árán
Kész a ravatalom.
Hát én megáldalak,
De amíg áldalak,
Csókolj, de ne nagyon.
Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Meleg után fagyni,
Egyedül maradni,
Egyedül érezni,
Egyedül meghalni,
Áldjon meg az Isten.”

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.

Nemes Nagy Ágnes 

Nemes Nagy Ágnes csak egyszer házasodott meg, pedig szépsége és intelligenciája miatt sokan első látásra beleszerettek. Ágnesnek már vőlegénye volt, mikor megismerkedett az irodalomkedvelő Lengyel Balázzsal.

Végül Balázst választotta vőlegénye helyett, nem sokkal később össze is házasodtak.

Ágnes úgy gondolta házasságuk nem fog véget érni, ám az 1956-os forradalomban szerepet vállaló Balázs börtönbe került, innen üzent Szabó Magdával feleségének, hogy el szeretne válni.

Nemes Nagy Ágnes sosem akart a szomorú, szenvedő szerelemről verset írni. Ezeket az “indulatos műveket” eredetileg nem is akarta kiadni vagy bármilyen módon nyilvánosságra hozni. Ezt a verset azután írta a költő, hogy elvált a férjétől.

Egy ismeretlen

Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, 
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.

S átölelne a kongó, ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?

Radnóti Miklós 

Radnótinak gyámja kívánságára egy évig a csehországi textilipari főiskolára kellett járnia. Itt ismerkedett meg egy német lánnyal, Tinivel.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Lenyűgöző képek egy kihalófélben lévő, varázslatos mongol törzs mindennapjairól

Szerelmes lett azonnal, de közben nem felejtette el otthon hagyott kedvesét, Fifit sem.

Felváltva levelezett a két fiatal lánnyal, sőt verseit is kettőjükhöz írta. Miklós 1 év múlva visszatért Budapestre és elfeledte Tinit.

Szakítottunk.

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

(Forrás: varazsfirka.blog.hu)

Neked is tetszettek? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!