Napjainkban egyre többet hallunk meditációról, relaxációról, befelé fordulásról, a kis belső hangról. De mi is ez valójában?
Sokan vannak, akik annak, ellenére, hogy nagy érdeklődéssel fordulnak a spiritualitás, természetes gyógymódok, holisztikus szemlélet felé, a belső hang fogalma mindig csak egy tisztázatlan kérdés marad nekik. Sokat hallottak vagy olvastak ilyen témákról, és elképzelik, hogy milyen érzés ez is valójában meghallani a belső útmutatónk szavát. Az már bizonyos mindenki számára, hogy a tapasztalat nem egyenértékű, a megértéssel. Nem véletlenül született az a mondás, hogy a „ Puding próbája az evés.” Valóban. Más elmondani, megérteni, felfogni az elmével milyen is a puding íze, mint amikor a szánkba vesszük, és az ízlelőbimbók segítségével megérezzük az ízét. Ha valakinek ez sem kielégítő példa, akkor gondoljon csak a szerelemre. Ügye, hogy más az érzés szerelmesnek lenni mint a megérteni?! Így van ez a meditációval is.
Hogyan oldjam meg a problémáimat?
Hétköznapjainkban telis tele vagyunk különböző problémákkal, megoldandó feladatokkal.Ilyenkor keressük a kérdésünkre a választ, a megoldást. Mit teszünk ilyenkor? Például, ha egy munkahelyi, vagy párkapcsolati problémával küzdünk? Belső vitákat rendezünk magunkban.Elképzelünk különböző szituációkat, hogy ki mit mond, és azokra milyen lépéseket fogunk majd tenni, de ez mind csak illúzió. A valós életben, szinte mindig biztos, hogy a kitalált forgatókönyv, még csak nem is fogja megközelíteni az igazságot. Mért van ez így?
Amikor leszületünk szüleinkhez, felcseperedésünk során automatikusan eltanuljuk tőlük a problémamegoldó képességeinket. Természetesen ezenkívül minden mást is. A szokásunkat, a viszonyulásunkat adott dolgokhoz, vagyis mindent amit ők csináltak eltanultuk. Csakhogy ezek a minták nem mi vagyunk, hanem egy külső forrásból fakadó viselkedésvilág. Ugyanez a helyzet a baráti segítséggel is. Amikor egy jó baráttól kérsz tanácsot, ők is a saját szülei által tanult minták alapján adják az úgynevezett okos tanácsokat, vagyis a saját tanult mintájukon keresztül. Valójában pedig, semmi köze nincs az igazi megoldáshoz. Ahány ember, annyi szokás. Egy problémára is annyi különböző megoldást fogsz hallani, ahány embert megkérdeznél, egy idő után pedig nem tudod, hogy kinek is a tanácsára hallgass.
A meditációval nem a fecsegő, a bosszankodó, a „majd én megmutatom” elmétől kapsz választ, hanem a benső valódtól. Ennek a részünknek nagyon halk a hangja, de mindig ott van, és mindig adja az instrukciókat, csak meg kell hallanunk szavait. Meg kell tanulnunk a gondolatok mögé tekinteni, és a kis halk megérzésre hallgatni. Ő tudja a megoldást
problémáinkra. Ha nem hiszel nekem, emlékezz vissza egy kicsit. Hányszor fordult már elő veled, hogy megbántad azt, hogy nem a megérzésedre hallgattál, hanem egy külső segítségre támaszkodtál? Vagy, hogy egy figyelmeztető álmot kaptál, mégsem figyeltél oda rá kellőképpen. A befelé fordulással egy konkrét, adott problémára megkaphatod a választ.
Ok, ok, én csinálnám csak…
Amikor az ember nagy nehezen ráveszi magát, hogy megpróbál meditálni vagy relaxálni, már rögtön jön a gondolat, és elkezd érvelni, hogy mért ne csináld. Olyanok, mint a „most nincs időm”, vagy a „mi van ha nem sikerül”, vagyis elkezdünk menekülni. Egy tucat belső konfliktus játszódik le bennünk, csinálnánk is meg nem is. Miért? Mert a meditáció változást hoz az életünkbe. És változás sokszor félelmet szül. Félelmet arról, hogy mi van ha nemsikerül, arról, hogy biztos hogy képes vagyok e rá. Valamint félelmet attól is, hogy az életünk megváltozik. Igen. Megváltozik. És ha változik, az ember változik a környezete is. Az emberek nagy százaléka inkább marad a rossz megszokott sémában, csakhogy ne kelljen változtatni életükön. A döntés mindig a tiéd, melyik útra is lépsz.
Rendben, de hogy kezdjem el?
Rengeteg meditációs könyvet lehet kapni a boltokban, sokhoz adnak CD mellékletet is, amit sokan meg is vesznek, de megrekednek az olvasás szintén. Sokszor nehéznek tűnik a feladat, vagy időpocsékolásnak. Ilyen gondolatok kavaroghatnak benned, hogy: „mit nézzek egy égő gyertyán 20 percig? Háromszor elunom magam. És ha valaki hazajön és meglát?” Ha neked is ilyen gondolatok kavarognak a fejedben, azt javaslom, hogy keress a közelben egy meditációs központot. Ne akadályozzon meg az a félelem, hogy oda mindenki évek óta jár, és biztos, hogy jobbak nálad. Ez nem verseny. Ha egyedül nem mersz elmenni, menj el egy barátoddal, ismerősöddel. Sok városban van meditáció kezdőknek tanfolyamok. Teljesen mindegy hogy hogyan kezded. Központban, otthon CD-ről, vagy egy klubban. Az a lényeg hogy csináld, és megkapod a keresett választ.
Honnan tudom, hogy jól csinálom?
A meditáció nem olyan objektív mint a 1+1=2, amit a tanár le tud ellenőrizni, jól csináltad e. Az érzés saját, és nagyon szubjektív. Senki nem tudja helyetted leellenőrizni, hogy jól csinálod e, de erre nincs is szükség. Majd a tapasztalatod lesz saját ellenőröd. A legfontosabb hogy ne add fel. A mennyiségi tanulás, egy idő után átalakul minőségi tanulássá. Legyen saját tapasztalatod legjobb tanítód. Ahogy Osho is mondja: „ A meditáció nem új keletű dolog,hanem velünk született adottság”
Sok sikert kívánok!
Antalfi Eszter
www.tunderterapia.hu

Olvasd el ezt a cikket is –>  A bazsalikom
KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!