A nyár végén és az ősz elején időszerű téma az aszalás. Sorra érnek a finomabbnál finomabb gyümölcsök, a kertünk roskadozik a terményektől, és felmerül a kérdés, vajon milyen módon tartósítsuk a fölösleget, tároljuk el a vitaminszegény téli időszakra? Milyen formában legjobb ezt megtenni környezet- és egészségtudatos, fenntartható módon? A válasz adja magát: aszaljunk!

Az aszalás nem csupán egészséges és környezetbarát formája a gyümölcsök és zöldségek tartósításának, de a megfelelő technikákat alkalmazva, és itt a hagyományos módszerekre illetve a hagyományos módszerek modern, környezetbarát technikákkal való ötvözésére gondolok, pénztárcakímélő megoldás is. A kereskedelmi forgalomban kapható aszalványokat sajnos sok esetben egészségre ártalmas módon kezelik, tartósítják. És akkor még nem is esett szó a tartósítás eme formájának közösségépítő szerepéről – a több évszázados múltra visszatekintő aszalás hazánkban is társas tevékenység volt –, amely ugyancsak nem elhanyagolható szempont. Érdemes tehát feleleveníteni a tartósítás hagyományos módjának számító aszalást-szárítást.

Az aszalásról
A gyümölcsök és zöldségek hagyományos tartósítási módjai közül az egyik legfontosabb, teljes értékű eljárás az aszalás. Nagy előnye a többi házi tartósítási praktikával szemben, hogy itt nincs szükségünk plusz „adalékanyagra”, így cukorra és tartósítószerre. Mivel a gyümölcs (és a zöldség is) az eljárás során elveszíti víztartalmának, így tömegének jelentős részét (felét-háromnegyedét), de megőrzi az értékes tápanyagokat, például vitaminokat, (szemben más tartósítási eljárásokkal, például a befőzéssel, melynek során az összetevők nagyobb arányban lebomlanak), az összeaszott gyümölcs a nyers változathoz képest koncentráltan tartalmazza az értékes összetevőket. Az aszalt gyümölcs tehát kiváló vitamin-, ásványi anyag és rostforrás, emellett koncentrált cukortartalmának köszönhetően valóságos „energiabomba”. Az önellátásban egyébként a méz mellett jobbára az egyetlen édesítőszer. Csodálatos ízű, valóságos gyógyszernek számít a téli vitaminszegény időszakban.

Mi aszalható?
Nemcsak gyümölcsöt, de zöldséget, gombát is lehet aszalni.
Magyarországon a leggyakrabban ily módon tartósított gyümölcsök a szilva és az alma, továbbá a körte, a meggy, kajszibarack és a csipkebogyó. A kereskedelmi forgalomban nagy mennyiségben kapható még aszalt ananász, szőlő (mazsola) és füge. Jól aszalható a birs, a cseresznye, az őszibarack és a bogyótermésűek is.
Létezik durva- és finom aszalvány. Az előbbi mindenféle előkészítés nélkül készül, tehát rajta marad a héja, illetve benne marad a mag/magház is. A szilva sorolható leginkább ebbe a kategóriába. Finom aszalványt a megfelelően előkészített gyümölcsből nyernek. Ide sorolható pl. a fölszeletelt almakarika, a prünella (hámozott, magozott, lapított szilva), stb. A finom aszalvány természetesen értékesebb, a szilva kivételével a többi gyümölcsből általában ilyet készítenek.
A gyümölcsök mellett zöldségekből is készülhet aszalvány, leggyakrabban például hagymából, sárgarépából, petrezselyemgyökérből készítenek szárított változatot.  De aszalható még a zöldborsó, a zöldbab, a cékla, a spenót és a sóska, a paradicsom, a paprika, a tök, a zeller- és petrezselyemzöld, a majoránna, a kapor, a tárkony és a gomba is.
Az előkészítés során mossák, tisztítják, és szükség szerint felezik, szeletelik, kimagozzák az aszalásra szánt terményt.

Hári Beáta
okovolgy.hu

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!