Sok történetet hallottunk már arról, milyennek kellene lennie a szülő-gyerek kapcsolatnak. A most következő azonban egyike a legmeghatóbbaknak. A történet bárhol játszódhat, bárkivel megtörténhet. Ez adja az erejét!

“Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.

Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.

Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz.

„Elnézést, valamit itt hagyott, nem?” – kérdezte tőle.
„Nem uram, nem hiszem.” – felelt a férfi.
„De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának.”
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára.

Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket…”

Ha egyetértesz, fejezd ki egy lájkkal és oszd meg a történetet!

(Forrás: femcafe.hu)

 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Mérni a mérhetetlent? És miért?