„Nem elég találkozni a nagy Ő-vel, fel is kell ismerni!” Áll az egyik nagy kedvenc filmem, a Két hét múlva örökké
alcímeként. Jön a szeretet ünnepe, amely a nagy találkozások időszaka. De vajon felismerjük-e, jelen vagyunk-e, amikor találkozunk?

Izgatottan vagy kényszeresen készülünk, tervezünk, vásárolunk, ajándékok után futkosunk. Izgulunk, hogy friss legyen az alapanyag az ünnepi menü elnyerje a család tetszését! Az egész évi hajtás év végén csak fokozódik, ilyenkor csúcsosul ki és szabadul el az őrület. Most, amikor a legnagyobb szükségünk a csendre, a lassításra, a nyugalomra, önmagunk és mások figyelésére lenne. Őseink valahogy még tudták ezt. Életük harmóniában állt a természettel, így mikor a fák elhullatták leveleiket, ők is levetkőztek és csupasz lelkükkel fordultak először önmaguk, majd egymás felé. Akkor az ünnep tényleg a szeretetről szólt. A szeretet hatotta át az adventi készülődést.
Ma az élvezetekre mondjuk: szeretet. Ha a karácsonyfa alatt ott lapul a vágyott legújabb telefon, az éppen most divatos, márkás ruha, a legtrendibb játék baba, egy álomutazás a télből a nyárba… akkor szent az este, mindenki azt kapja, amit szeretne. Ezt szeretnénk. Ezt szeretnénk? Mit szólnánk ezúttal a másik tiszta lelkéhez? Hogyan fogadnánk őszinte figyelmét, érdeklődését és meleg ölelését? Mi lenne, ha idén magunkat
adnánk ajándékba? Merész vállalkozás! Nem kellene díszes csomagolóanyagra sem költeni, amivel csak az egyre telítődő szemétlerakókat tápláljuk. Nem kellene megfosztani az oxigéntermeléstől fenyőfák millióit. Nem kellene
idegesen egymást taposva a kasszák előtti kígyózó sorokban órákat rostokolni. Nem kellene… Ez viszont már megy. Ez már könnyű, ráadásul fájdalom-, sokszor érzelemmentes is. Különösebb energiaráfordítást sem igényel, hiszen automatikus év végi program kitenni a lelkünket csak azért, hogy megfeleljünk a fogyasztói karácsony elvárásainak.
Csakhogy nem ezzel tesszük ki a lelkünket! Így csak még nagyobb burkot növelünk köré. Tényleg szükség van egy 16. babára, egy fél évig működő kütyüre, egy csillogó-villogó csecsebecsére? Ennyit ér a szeretetünk? A lelkünk mit szól mindehhez? Mikor találkozott egy másik lélekkel? Óh, az egy csoda pillanat! A szeretet valójában ekkor
ünnepel! Amikor bizsereg odabenn valami, akkor tényleg angyalok ereszkednek alá. Az angyalok köztünk vannak, mindannyiunk lelke igazából angyali. Persze, hogy ezt mennyire engedjük felismerni, az már más
kérdés, messzire mutat. De most karácsony jön, az év legtökéletesebb alkalma arra, hogy közel kerüljünk a saját lelkünkhöz. Mert először magunkkal szükséges találkoznunk. Visszatérve egy kicsit a filmre, Lucy is így kezdte: először megismerte önmagát. Belátta, hogy igaza van, nagyon is tisztán látja őt a nagy Ő! Persze, ez kezdetben nem
túl kellemes: szembenézni önmagunkkal, akik annyira tökéletesek vagyunk, fájó hibát találni bennünk. Pedig vannak hibáink. És mégis ezzel együtt vagyunk tökéletesek és szerethetők. A másik ezt tudja, látja és elfogadja. Jó lenne, ha mi is megbékélnénk önmagunkkal és elkezdenénk szeretni azt, akik vagyunk. De mi a szeretet? Olyan valami, ami drága és felesleges tárgyakkal kifejezhető? Igen, ha ott van mögötte az ártatlan lélek is, ha az ajándékunk nem
csupán a pajzs a szeretetünk előtt. Ha a lelkünket is átadjuk, odaadjuk közben, akkor a tárgyak életre kelnek.
De e nélkül a legdrágább ajándék is kibontatlanul a kukába való.
Teszteld le a gyermeken: mikor csillog jobban a szeme, ha kezébe nyomsz egy káprázatos masinát, vagy akkor, mikor vele vagy? Tapasztalatom szerint sokkal többre értékelik a rájuk fordított, velük együtt töltött minőségi időt. Azt, amikor mi is átszellemülünk újra gyerekbe, amikor belefeledkezünk a pillanatba, amikor ott vagyunk.
És ennek nem csak a gyerekszív örül, hiszen egy felnőtt testben is az egykori gyermek szíve dobog. Mit kíván a saját belső gyermeked szíve? Figyelmet, törődést, egy jó szót, őszinte ölelést, az érzést, hogy nem vagy egyedül, hogy szeretve vagy. Ugyanerre vágyik a társad, a testvéred, a szüleid, de még a morcos szomszédod is.
Persze, ha eddig volt ajándékozás karácsonykor, nem azt mondom, hogy felejtsd el az egész hajcihőt, de azt viszont melegen ajánlom, hogy tedd mellé a lelkedet is. Idén próbáld ki, milyen, ha nagyobb az átadott lelked, mint maga a csomagolt ajándék. Lepd meg szeretteidet magaddal, adj a belső gyermekedből és tölts velük minőségi időt,
amikor tényleg ott vagy és minden más megszűnik. Ekkor érnek földet az angyalok és teszik szentté az estét. De ezt nem csak december 24-én idézhetjük elő.
Az angyalok készenlétben állnak minden pillanatban, arra várva, hogy tiszta szeretettel, odafigyeléssel forduljunk egymáshoz. Ilyenkor ők, az angyalok verdesik szárnyaikat örömükben. Hallottad már ezt a mennyei muzsikát?

Ölvedi Réka
http://www.remekest.hu

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!