Manapság szinte egyértelmű, hogy a nyugati szemléletmódban szocializálódott, de önmagát kereső ember a keleti szellemi tanok valamelyikével úton útfélen találkozik és valamilyen mélységben, de alkalmazza is őket életében. Csodálatos és szinte határtalan lehetőségeket rejt magában az a folyamat, ahogyan a világ megláthatta egymást a szabad kommunikáció és a közlekedés kialakulásával. Mára egy cseppet sem meglepő, hogy szinte bármely kultúra, bármely szellemi útja, világnézete, ha nem is mindig tökéletesen eredeti, de többnyire használható formában az asztalunkon hever. Más dolgunk nincs, mint kiválasztani magunknak egy számunkra tetszőt, egy olyat, ami első ránézésre illeszkedik személyiségünkhöz, vagy egy olyan személyhez, aki számunkra fontos, véleményalkotó személy.

Némi kalandozás és néhány irányzat megtapasztalását követően hamarosan rádöbbenünk arra, hogy a nagy világvallások és szellemi utak, végső célja egy és ugyan az, csak más és más úton közelítenek. Ha egy kört tortacikkekre osztva, a cikkekben a különböző szellemi utakat határozom meg, akkor e szellemi utak végső célja, vagy ha úgy tetszik „közepe” sem lesz más, mint megrajzolt köröm középpontja. Ezt a középpontot minden út más és más névvel illeti: önvaló, lélek-jelenlét, Átman, teljesség, tiszta tudat stb., kinek melyik cseng szebben fülében, vagy éppen melyik úton halad saját középpontja felé.

Manapság, előszeretettel választunk olyan megközelítést, ami egy számukra még nem ismert, jellemzően keleti típusú kultúrkörből származik. Ezzel még nem lenne olyan nagy probléma, hiszen a nyugati utak gyakorta elvesztek, vagy csődöt mondtak ez ügyben. Mindemellett gyakori az is, miközben egy másik kultúrkörhöz próbálunk kapcsolódni, hogy annak alkalmazása közben olyan módszereket próbálunk magunkévá tenni, amelyek eredetileg nem nekünk, nyugati embernek készültek. Gyakori, hogy ezek az egyébként hatékony és helyes önismeretei gyakorlatok eredetileg olyan embereknek készültek, akik saját személyiségfejlődésüknek egy másik lépcsőfokán álltak, akkor, amikor a gyakorlatba bele fogtak. Számos olyan meditációs és egyéb módszer került be társadalmunkba, amik alkalmazásához eredeti környezetükben hosszú előképzettségre, gyakorlásra volt szükség. Nem csoda, hogy e módszereket nem mindig tudjuk integrálni életünkbe, gyakorlatunkba. Egyre többet találkozom olyan kijelentésekkel, hogy „én már próbáltam meditálni, de nekem sohasem sikerül”, vagy, hogy „ezt tanítják itt és itt, de nem értek belőle semmit, megcsinálni meg végképp nem tudom”.

Természetes folyamat, hiszen többségünk valamikor életének középtáján, talán az első élet közepi vállságot követően találkozik egy sokat ígérő keleti módszerrel, amely lehetséges, hogy éppen valamely keleti szellemi út magasiskolájából érkezett ide hozzánk, pl. a budapesti forgatagba.
Nem csoda hát, hogy ezt a nagy lépcsőfokot nem mindig tudjuk elsőre legyőzni, hogy olyan feladat elé kerülünk, amit nem tudunk megoldani, megvalósítani. Némi próbálkozás után jellemzően vagy egy helyben toporgunk, vagy elvetve az egészet újabb megközelítések után próbálunk nézni.
Pedig nincs másról szó, mint arról, hogy egy lépcsőn eredményesen úgy lehet feljutni, ha lépcsőfokról lépcsőfokra haladunk.

Következő cikkemet azoknak szánom, akik érdeklődnek az önismeret és önfejlesztés meditáción keresztüli útja iránt, de még vagy nem próbálták, vagy nehézségeik akadtak ez ügyben vagy netán csak szeretnék megismerni a meditáció különböző megközelítéseit.

Aldea Benedek
Aquakontakt oktató, terapeuta
Aquakontakt Önfejlesztő Meditációs Iskola és Terápiás Központ
www.aquakontakt.com

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!