A botanikusok szerint a búzát, árpát, rozst, kölest már a bibliai Palesztinában ismerték: “És lőn, hogy szombatnapon a vetések között ment át Jézus és az ő tanítványai mentökben a kalászokat kezdték szaggatni” – olvasható az evangéliumban.

A bibliai időkben nagy becsben tartották a pörkölt gabonát, amelyet kenyér helyett vagy kenyérrel ettek. A kenyeret elsősorban tönkölybúzából, rozsból és árpából sütötték, de babot, lencsét és kölest is tettek bele.

A kenyeret főleg lepényként megsütve ették, ilyen lepénykenyeret fogyasztottak az utolsó vacsorán is. A melegtől a kovásztalan kenyér gyorsan kiszáradt, ezért folyadékba, például levesbe mártogatva ették. A kenyérfélék mellett kedvelték a mézes pogácsát, a szolos- és olajos kalácsot, s a szezámmagos süteményeket. A Bibliában emlegetett “égi kenyér” – a daraszerű, apró manna, amelyet Isten adott az Egyiptomból kimenekülő és a sivatagban vándorló izraelitáknak – valószínűleg a kellemes, zamatos ízű koriándrom mag lehetett – állítják a kutatók.

Mi volt a katonák étrendje?

Dávid király hadseregének vitték az alábbi élelmiszereket: búza, árpa, liszt, pörkölt búza, árpa, bab, lencse, pörkölt árpa, méz, vaj, sajt, juhtúró. (Sámuel II. könyve, 17 fejezet, 28-29. vers)

Érdekességként említjük meg, hogy később a római légiósok napi fejadagja egy marék őrölt gabona volt, amit kiegészítettek az út mentén található gyümölcsfélékkel.

A gabonalisztet kenyér és sütemények (mézes pogácsa, szőlős kalács, olajos kalács) készítésére is felhasználták. A héberek még Egyiptomban ismerték meg a pékáruk gazdag választékát. Utalást tesz erre József története is.

Közkedveltek voltak a gyümölcsfélék is. Legtöbbet említett gyümölcsfélék a Bibliában:

    • Gránátalma – sok magvat tartalmazó, kocsonyás béllel körülvett gyümölcs. Díszítőelemek gyakran használt motívuma volt (főpap ruhájának szegélyén, Salamon templomában a bronzoszlopok oszlopfőin)
    • Füge – szárítva is fogyasztották, valamint gyógyszerként kelések kezelésére (Ésaiás könyve 38. fejezet, 21. vers)
    • Szőlő – a legkedveltebb gyümölcs. Jordán mellékén már júniusban beérik. Eskol völgyében a héber kémek által levágott szőlőfürtöt ketten vitték a vállukon (Mózes IV. könyve 13. fejezet, 23. vers). A jólét, szabadság, békesség és vidámság jelképe volt. Azt a férfit, aki szőlőt ültetett és még nem szüretelt, felmentették a hadviselés alól. (Mózes V. könyve 20. fejezet, 6. vers)
    • Olajbogyó – október elején szüretelték, a sátoros ünnep idején. A bogyók olajtartalma 30%-os. Ma is értékesnek tartják az olívaolajt magas telítetlen zsírsavtartalma miatt. Az olajat ételbe, valamint gyógyszerek és testápolószerek készítésére használták.
Olvasd el ezt a cikket is –>  Így gondozd hatékonyan egynyári virágaidat

A diófélék közül a diót és a mandulát említi a Biblia. A mandula tavasszal elsőként virágzott, ezért jelképként is szerepel a prófétai írásokban.

Zöldségfélékkel és hüvelyesekkel is találkozunk: uborka, póréhagyma, vörös hagyma, fokhagyma, bab, lencse, spenót.

Fűszernövények: kömény, kapor, menta, mustár. Arab kereskedők forgalmazták Salamon idejében. Józsefet fűszerkereskedők veszik meg.

Kedvelt eledel volt a méz. „A tejjel és mézzel folyó föld” az ígéret országának jelképe volt. A Biblia arra figyelmeztet, hogy „igen sok mézet enni nem jó” (Példabeszédek könyve 25. fejezet, 27. vers).

Tejtermékek közül fogyasztották a tejet, vajat és a sajtot.

Forrás: erzsebetrosta.hu, bibliai-kincsestar.hu

Érdekesnek találtad? Akkor ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!