“A képzéseken, melyeket pedagógusoknak tartok, nem is kevesen érvelnek azzal, hogy sok mindent el lehetne érni, de hát sajnos a „gyerekanyag” olyan, amivel nem nagyon lehet eredményt felmutatni. A pedagógusok istencsapásként, természeti katasztrófaként emlegetik azt a szociokulturális környezetet, ahonnan a gyerekek jönnek.

Jártamban-keltemben, a médiát figyelve is gyakran hallom a sóhajt: Ez a mai generáció…, bezzeg a mi időnkben…, nem ilyenek voltunk…, tiszteltük a tanárainkat, olvastunk Thomas Mannt, kívülről fújtuk a Walesi bárdokat…

Ugyanakkor találkozom gyerekekkel, fekete bőrbe öltözöttekkel, fémszögekkel kivert övekkel, csuklópántokkal, piercingekkel nyelvükön, szájukon, hasukon, orrukon, és egyéb intim fertályokon, akik dühöngve odavágják szüleiknek: nem én akartam megszületni. Hát milyenek is ők? A szeretetből vagy élvezetből vagy szokásból vagy megfelelési kényszerből világra hívottak? Milyen az evilágra pörgő, itt ocsúdó új generáció?

Más. Más, mint mi voltunk, hiszen mi is mások voltunk/vagyunk gyermekként, felnőttként a korábbiakhoz képest. „Hanyas vagy…” − és fújjuk nemzedékünk minden nyűgét, nyilát, boldogságát. Benne nosztalgiánk elmúlt ifjúságunk, szépségünk, reményeink iránt. Retrózunk mindarról, ami nem fér bele toleranciánkba, empátiánkba, menekülünk a mai kor másságából.

Miért jók?

„Jók”, mert mások nem is lehetnek. A „jóság” megfelelés annak az elvárásnak, amit mi, hivatott, küldetéses és avatatlan prókátorok, szocializátorok közvetítünk feléjük. Csak hát sokan vagyunk, és másként gondolkozunk a jóságról, a megfelelőségről. Kik is? A család (szülő, nagyszülő, testvér, a szűkebb és tágabb rokonság a maga számkivetettjeivel), a hivatásos értékközvetítők: az iskola pedagógusaival, a vallások, egyházak papjaikkal és közösségeikkel, a média, a reklámok, a barátok és az elhagyatottakat összekovácsoló „bandák”, sportközösségek, a bevásárlóközpontok világa.

Mi hát a jó?

A tízparancsolat alaptörvényeire az élet kriminalisztikája nap mint nap cáfol rá. Ellentétpárba állíthatjuk a mai kor értékeit, követelményeit:

  • légy engedelmes ↔ légy kritikus
  • tanulj, mert az életnek tanulsz ↔ a tanulás élethosszig tartó folyamat, amit ma megtanulsz, holnap már hasznavehetetlen
  • légy együttműködő ↔ érvényesítsd önmagad
  • olvass ↔ pörögj, vásárolj, szerezz pénzt, hogy élvezhesd az életet
Olvasd el ezt a cikket is –>  Hogyan él egy Shaolin szerzetes?

A gyerekek valamelyik értéknek biztos megfelelnek, valamelyik „adóra vannak beállva”, és a mi feladatunk rájönni, hogy melyik „csatornát” hallgatják. A mi feladatunk meglátni, hogy az a csatorna milyen értéket, milyen jóságot közvetít. A mi feladatunk lassan-lassan megszelídíteni a gyereket, hogy egy picit átkapcsoljon a mi csatornánkra, hogy meg tudja hallgatni azt az üzenetet, amit neki szánunk, vagy mi szólalunk meg az ő csatornáján, az ő nyelvén.

Miben és miért jobbak?

  • Biológiailag érettebbek, ügyesebbek, edzettebbek
  • Figyelnek arra, hogy „mi árt nekem” (már nem mindenkinek divat a dohányzás)
  • Szivacsként szívják magukba a világ információit: moziban, tévében, interneten, világot járva
  • Nem tisztelnek „tekintélyt”, de becsülik, ha választ kapnak kérdéseikre, a tudást, a szeretetet, a nyitottságot
  • Hiperaktívak, pörgősek, de szelídítés során megtaníthatók a figyelem lassúbb fegyelmére
  • Nem szeretnek olvasni, de a vizualitáshoz, érzékeléshez szokott befogadás révén vizuális kultúrájuk, kreativitásuk lehengerlő

Messze elmaradunk elektronikus, digitális kultúrájuk, kompetenciájuk mögött

Igen, valljuk be, nemcsak a régieknél jobbak, hanem időnként mai valónknál is. Fel kell készülnünk rájuk, hogy jobbak lehessünk.”

A cikk szerzője: Szöllősi Zsuzsa

(Forrás: ovonok.hu)

Hasznosnak találtad a cikket? Akkor ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!