A hennával való testfestés számos ország és vallás területén ismeretes, azonban az alkalmazott minták kultúráról kultúrára változnak. Általában a tradicionális indiai minták finom vonalú virágdíszekből és absztrakt kacskaringókból állnak, az arabok a kéz- és lábfejen elhelyezett nagyobb virágmotívumokra helyezik a hangsúlyt, míg az afrikaiaknál vastag vonalú geometrikus alakzatokat is találunk. A motívumok nemzedékről nemzedékre öröklődtek, tehát szimbólumrendszert alkotnak, mert több embert, generációt érintenek.

SZIMBÓLUM
(Ógörög syn = össze-, együtt- és ballein = dobni) Egy jelentéshordozót jelöl (például szavak, tárgyak, eljárások stb.). Az ábrázolt objektum nincs feltétlenül jelen. Az, hogy milyen jelentés társul a jelentéshordozóhoz, függ a felhasználási területtől és a kontextustól. A szemiotikában (a jelek és a jelrendszerek tudománya) a szimbólum a legáltalánosabb értelemben vett jel, amelyhez egy jelentés kapcsolódik. A vallás, mitológia vagy művészet szimbólumait általában nem lehet tisztán racionális alapokon lefordítani vagy magyarázni, mivel többletjelentést hordoznak. Míg például egy közlekedési jel jelentését a jogszabály egyértelműen meghatározza, addig a vallásos, álombeli vagy mitológiai szimbólum túllép a racionalitás síkján és a kulturális környezettől függő személyes jelentést tartalmaz a felhasználója számára.

ALAPMINTÁK
Sok indiai szimbólum (amit a hennafestés során használunk) a magból (bija) indul ki, hiszen magból csírázik ki minden. A születés-halálújjászületés misztériumának szimbolikájához kapcsolódik. Az aratáskor halálra ítélt mag szerepe kettős: egy részét táplálékként fogyasztják el, viszont másik részéből vetőmag lesz, melyből minden növényi élet újjászülethet.

Előfordulnak egészen egyszerű formák, mint a vonal (rekha), vagy a szöget bezáró két vonal (kona), amelyek az élet kettősségét jelképezik.

A háromszög (trikona) vagy felfelé mutat (purusa), ilyenkor az aktív férfiprincípiumot jelenti a tűz és az égbe való felemelkedés jegyében, vagy lefelé (prakrití), amikor pedig a passzív női princípiumot megtestesítő vizet és az égből alászálló kegyelmet jelképezi.

A csillag az isteni jelenlét és a remény szimbóluma.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Feldmár András: „Nem önzőség kilépni a szarból!”

A hatágú csillag (satkona) egybekapcsolja a férfit és a nőt, hogy teljes összhangban közösen munkálkodjanak. (Az ún. Dávid-csillag, amely szimbólumot a 14. században zsidó misztikus szövegek alapján kezdtek összekapcsolni Dávid királlyal (Izrael második királya). Izrael állam zászlajának tartozéka és általánosan ismert zsidó vallási jelkép.

Az ötágú csillag (pancakona) az öt elemet – tűz, víz, föld, levegő és szellem/lélek – foglalja magába.

A „pentákulum” kör alakú keretben elhelyezett ötágú csillag, melynek fölül egy ága van, míg a „pentagramma” ennek térbeli megfordítottja.

Ezek az alakzatok az okkultizmus világának legnagyobb varázserővel bíró szimbólumai. Előfordulnak például Salamon király bölcsességeinek könyvében, ahol is azt olvashatjuk róluk, hogy segítségükkel megismerhetjük a jövőt, uralmunk alá hajthatjuk a természetet és a szellem erőit, valamint csodákat művelhetünk.

A pentagramma szó a görög pentagrammon („öt vonal”) szóból származik. Legkorábbi ismert említése mezopotámiai írásokban történik, i. e. 3000 körül. A sumereknél (csúcsával lefelé) az „UB” szó piktogramja volt, jelentése sarok, szög, zug, üreg, lyuk, verem. Babilóniában valószínűleg az öt irányt jelképezte: elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése volt: az öt bolygót (Jupiter, Merkúr, Mars, Szaturnusz és Vénusz) jelképezték. A pitagoreusok (görög filozófusok, Püthagorasz és követői) Hygieia, egészség névvel illették. Mivel az aranymetszés (olyan arányosság, amely a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és az aszimmetria között.) fontos szerepet játszott a világképükben, a pentagrammát a tökéletesség jelképének tekintették.

A számmisztikában a csillag öt ága a női princípium (aminek száma a kettő) és a férfi princípium (száma a három) egységét jelképezve a házasság, a boldogság, a beteljesülés és a tökéletesség jelképe volt. A tudományok kulcsának, a titkok nyitójának is tartották. A keresztény szimbolikában az öt érzék jelképe. A szabadkőművesek lángoló csillagnak nevezték, és a Napnak, az első anyagnak, az élet forrásának szimbólumát látták benne. A Golden Dawn rend pentagramma rituáléjában a pentagramma egyetlen vonallal való megrajzolása (az iránytól és a kezdőponttól függően) a szellemidézés és -űzés kelléke volt.

A nyolcágú csillag (oktogram) Vénusz csillaga és az újjászületésé.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Csányi Vilmos: "Ha a hit megszűnne..."

(folyt.köv.)

Valik Evelin

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!