Minden gyerek jó valamiben. Mindenkiben benne rejtőzik a csoda, kérdés, hogy képes-e felszínre törni. Mikor és miben segítsünk a gyereknek? Mit csináljunk és mit ne? Erről szól Szőke András pszichológus írása.

Mire érdemes figyelni, ha tehetséges a gyereked?

Ha látható már a gyereked tehetsége, akkor érdemes felmérni az energia-háztartását, hisz a tehetséggondozás nem fér bele a közoktatás merev és figyelmetlen keretébe. Ahhoz, hogy az adottsága szerint fejlődhessen, bizony különórára kell járnia.

Nagyon fontos, hogy megtaláljátok a terhelés és a pihenés egyensúlyát, sokszor úgy esünk át a ló túlsó oldalára, hogy észre sem vesszük, csak amikor már késő. Ilyenkor fáradt lesz, kedvetlen, romlik a teljesítménye, nem akar menni a különórára. Ha nem valami konfliktus áll a háttérben, akkor valószínűleg túllőttél a célon.

Mit érez, aki tehetséges?

Ezt: kompetens vagyok, sikerélményem van, boldog vagyok, örülök, ugyanakkor mindennek a felelősségét is átérzem, hiszen a tehetséghez elengedhetetlen a sok munka és alázat.

Mikor kell elkezdeni a fejlesztést?

Ez a tehetségtől is függ, mindegyiknek megvan a maga fogékony időszaka. Érdemes ezt követni, de csak az energia-háztartás függvényében.

Az mindenképpen fontos szempont, hogy ne a kiemelkedő képessége uralja az életét, nem helyettesítheti a kapcsolatokat, a közös élményeket. Természetesen átszínezi azokat, hisz fontos vonása lesz a személyiségének, de nem válhat kiszolgáltatottá azzal, hogy csupán ezen keresztül kapcsolódik a világhoz.

Éreznie kell a hétköznapi világot is, nem oldódhat fel a különlegességében.

Az intellektuális tehetség

Az intellektuális tehetség érdemel pár külön mondatot, mivel ez az a képesség, ami nagymértékben kompenzálja az érzelmi működésünket. A nagyon okos gyerekek hamar észreveszik, hogy képesek az érzelmi, kapcsolati helyzeteket pusztán intellektussal kontrollálni. Megtanulják, mikor milyen választ kell adniuk ahhoz, hogy számukra a legtöbb előnnyel záródjon a konfliktus.

Ez teljesen jó gyakorlat a hétköznapokban, sőt a legtöbb ember észre sem veszi, hogy nem vonódik be érzelmileg, mégis nagy hátránya, hogy amikor olyan helyzettel találkoznak, amit már nem lehet intellektuálisan megoldani, akkor teljesen elveszítik az érzelmi stabilitásukat.

Olvasd el ezt a cikket is –>  A nacionalizmus, rasszizmus, az valódi önvalóról való tudatlanság jele ami minden konfliktus forrása a világban.

Már pici kortól segíteni kell őket abban, hogy benne maradjanak olyan helyzetekben is, melyekben megtanulják elviselni a kudarcot, a frusztrációt, a veszteséget.

Ehhez nektek kell a mintát adni, sok beszélgetéssel, és az érzelmi fejlettségének megfelelő mesékkel, történetekkel.

Ugyancsak a kiemelkedő intellektus hátulütője, hogy hajlamosak vagyunk az okos gyereket érettebbnek kezelni érzelmi érettségénél, hiszen egy csomó mindent megért, de helyzetek érzelmi tartalma gyakran mégsem érthető számára. Ezzel könnyen túlterheljük őket, olyan döntésekbe vonódnak be, ami meghaladja érzelmi korukat, túl nagy felelősséget téve a vállukra.

A különlegesség relatív

Bár a társadalom állandóan arra sarkall bennünket, hogy összemérjük a teljesítményeinket, épp a kiemelkedő képességek miatt még fontosabb megtanulniuk a tehetséges gyereknek, hogy ez a képesség relatív. Ez a viszonylagosság azonban belső, vagyis önmagához kell, hogy viszonyítsa a teljesítményét.

Ha egy fogyatékkal élő gyerek megtanulja bekötni a cipőjét, az számára épp akkora erőfeszítést igényel, és akkora sikerrel jár, mint egy tehetséges gyereknek tanulmányi versenyt nyerni.

Az igazi érték mindig az, amit hozzáad a meglévőhöz. Így megmarad benne az alázat, a mások iránti tisztelet, miközben pontosan érzi a maga értékét.

Az átlagostól eltérő gyerekeket ugyanakkora energiabefektetéssel kell segíteni és támogatni. Akár az átlag alatt vannak, akár fölötte.

Forrás: wmn.hu

Ha érdekesnek találtad, oszd meg mással is!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!