A női sors legnehezebb része, hogy sokféle szerepet kell eljátszani benne. Szerető, feleség, anya, munkatárs, melós, barátnő, családfenntartó, mosónő, takarítónő, szakács, néha pincér, ráadásul pszichológus, ideggyógyász és háziorvos, nem beszélve az olyan szerepekről, mint a kislány, a nagymama és az öregasszony.

Én most nem a strapáról, és nem a nők társadalmi helyzetéről akarok beszélni, csupán ennek a lélektani részéről. Egy lélek annál gazdagabb, minél több sorsszerepet tud eljátszani. Egyetlen életben nem lehet benne minden.

A legtöbb inkarnációban csak néhány sorsszerepet vállalunk. Azok közül is csak egyben vagy kettőben vagyunk igazán jók. Rendszerint abban, amit már tudunk és ismerünk. Amit – hogy úgy mondjam – “hoztunk magunkkal.” Ezek már kidolgozott, valaha megtanult szerepeink.

Van nő, akinek maga a női szerep is nehéz és problematikus. Láthatóan nem tudja működtetni a nőiségét. Nem tud azonosulni vele. Nem tud hatni – úgy működik a női testében, mint egy új autóban a tanuló vezető. Olyan, mintha ebben az életében lenne először nő. Egy kicsit idegenül éli meg a testét, a lelkét és a férfiakkal való kapcsolatát is.

Vannak kislányok, akik már hároméves korukban tudják, hogyan kell egy férfival bánni – és vannak, akik sohasem tanulják meg. Kissé elvontabban fogalmazva: nem ismerik a női princípium mágiáját.

Az utóbbi típus lelke egyetlen sínen robog előre – nem tud átváltani. Nincs más választása, mert nincs benne több sín.

Ám minél gazdagabb egy lélek, annál többen laknak benne. Akár ezer életet is tudna élni! Mintha ez lenne az életünk célja! Hogy megtanuljunk mindenné lenni!

(Forrás: life.hu)

Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani! 

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!

Olvasd el ezt a cikket is –>  Gárdonyi Géza a földi boldogság első feltételéről