Hans Fallada német írónak van egy könyve, az a címe, hogy Halálodra magad maradsz. A könyvnek a hőse Escherich felügyelő, aki hivatásos embervadász. Bűnözőkre vadászik.

A pasi nagyon tehetséges, és ezért a Gestapo elviszi magához. Marad ami volt, embervadász, de most a fasiszták politikai ellenfeleire vadászik. És elfog egy embert, akit nagyon nehéz elfogni (egy ilyen Führer ellen ágáló, tiltakozó ember). Kiderül, hogy egy öreg bácsi az. Ez a bácsi leveleket, levelezőlapokat írogat a Führer ellen – mert megölte az ő fiát –, és azt leteszi ide, oda, amoda.

Egy nagy nyomozás után a felügyelő elfogja tehát ezt az öreg bácsit, akit bevisznek a Gestapo pincéjébe, és nagy diadal van az SS-ben a zsákmány felett. Bemennek pezsgővel a zárkákhoz, és fölkeltik ezt az öregembert az álmából, isznak az egészségére, hogy végre elkapták, és minden SS-tiszt eltöri a fején a pezsgőspoharat. Az öregembert elönti lassan a vér és a pezsgő.

Mikor a mulatságnak vége van, a katonák észreveszik, hogy Escherich felügyelő nem törte el a poharát az öregember fején, és rögtön megértik ennek a jelentőségét. Azt mondják, hogy szóval vele érzel együtt, nem velünk. Szóval az ő híve vagy. Hát akkor maradj itt a pincében, legyél te is az SS foglya. Escherich tudja, hogy ez mit jelent kínzásban és minden egyéb ügyben, és rettenetesen megijed, ezért eltöri ő is a pezsgőspoharát az öregember fején, de annyira remeg a keze, hogy négyszer kell ütnie, hogy a pezsgős pohár eltörjön, és aztán az öregember összeesik.

Az SS diadalmasan felvonul, a bulit befejezték, mindenki hazamegy. Escherich egyedül marad az irodájában, és végiggondolja, hogy mi történt. Aztán benyúl a fiókjába, előveszi a szolgálati fegyverét, és agyonlövi magát. Mert Escherich embervadász, nem szadista. Azt mondja Fallada, hogy ez azért van, mert amikor négyszer ütött Escherich az öregember fejére, azt érezte, hogy élete gyökerét vágja baltával.

Na most, ez egy figyelmeztetése tulajdonképpen a jungiánus filozófiának, hogy egy ember mindent megcsinálhat magával, de ne nyúljon hozzá a saját gyökereihez, mert abba belehal. Az elviselhetetlen, ha a saját gyökereihez hozzányúl. Ez egy nagyon fontos determináció, hogy mit vállal egy ember az életben, és mire mondja azt, hogy ezt nem.”

Olvasd el ezt a cikket is –>  Különös oka van, miért festettek ebben a városban MINDENT kékre

Forrás: Popper Péter: Amor Fati

Ha tetszett, ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!