India szelleme tízéves koromban érintett meg.

Tíz éves voltam, amikor apám, elvitt a pesten praktizáló madrasi jógamesterhez, mert apám – bár nem gyakorolta, de – rendíthetetlenül hitt a jógában. Ott hallottam először a buddhizmusról, bár a mester hindu volt, de sokat beszélt a Buddháról. Meg kell mondanom őszintén, mi, gyerekként röhögni jártunk oda. Volt ott egy nagydarab kövér nyomdász bácsi, aki félreértette a légzésgyakorlatokat, felfújta magát és visszatartotta a levegőt. Először rózsaszín lett, aztán piros, aztán kék, végül kirobbant. És mi, gyereke röhögtünk. De, itt érintett meg először India.

Azóta vágytam arra, hogy odajussak. Úgy éreztem, dolgom van Indiában. És mint minden igazán fontos dolog az ember életében, ez is megvalósult.

Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: Ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében.

Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében – vagy a karmádban, ahogy tetszik.

Tetszett? Akkor ne felejtsd el megosztani!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!

Olvasd el ezt a cikket is –>  10 ok, amiért agresszívek a mai gyerekek