Tanuljak meg szeretni? Milyen béna feltételezés már az is, hogy nem tudok szeretni! Különben is, azért vagyunk együtt, mert szeretjük egymást! Mit kell ezen tanulni?
Tudom, sokakban végigfut a cím láttán ez a gondolatmenet. Sok évig hittem én is azt, hogy a szerelem és szeretet az van, és kész, vagy nincs és akkor meg ez a helyzet, lépni kell, azaz lelépni. Mit is várhatnánk a mai fogyasztói társadalomban mást, mint hogy így lássuk a dolgokat? Hiszen ma mindenhonnan az a nyomás ér minket, hogy ha valami nem úgy működik, ahogy szeretnéd, dobd ki, és szerezz másikat! Ez a párkapcsolatokra is igaz. Ha már tenni kell érte, inkább a cserét választják sokan, főleg, amíg a 20-as éveikben járnak, nincs házasság, gyerek stb.
Na igen ám, de mi van, ha már 40 vagy, házas, és a 3 gyermekedet sem hagyhatod számításon kívül? Ilyenkor sokan tűrnek, félrelépnek, veszekednek. Érdekes azonban, hogy miért nem cselekednek, és miért nem tesznek a kapcsolatukért?
Megint csak a fogyasztói társadalom szemlélete köszön vissza: minek megjavítani, ha elromlott? A szerelem csodás dolog, de elmúlik. Előbb utóbb véget ér az eufória. Lehull a lepel, kiderül, hogy mennyi is a valóság abból, amit látni akartunk, amit rávetítettünk a másikra. A kapcsolatok többsége ezért megy tönkre. Csalódtál. Nem ezt vártad, nem erre számítottál. TE! TE! És megint csak TE! Olyannak láttad a párod, amilyennek látni akartad, és szemet hunytál olyan dolgok felett, amik nem illettek az illúziódba.
A szeretet döntés kérdése. Na erre megint biztosan sokan felkapják a fejüket. 🙂 Pedig így van. A szerelem az egy meseszép illúzió, nagyon jó benne megmerítkezni, lubickolni, de ha oszlani kezd a rózsaszín köd pár hónap, vagy
szerencsések esetében néhány év után, akkor nem mindegy, hogy mi marad. Aki azonban tud szeretni, az fenn tudja tartani a szeretettel, és megújuló szerelemmel teli kapcsolatot a társával. Ehhez azonban úgy kell döntenünk, hogy igen, mi akarjuk ezt, és nem akarjuk kétévente lecserélni az élettársunkat.
Előbb-utóbb egyébként, legyen szó nőről vagy férfiról, mindenki rájön, hogy ha nem is ugyanazok a dolgok jönnek elő egy-egy új kapcsolatban néhány évvel később, mint a korábbiban, bár ez sem ritka, de biztosan változik a kapcsolat minősége, és nem azért tudnak boldogok maradni együtt, mert úsznak még mindig a rózsaszín
fellegek között, hanem azért, mert valóban szeretik egymást, és ezt ki is tudják fejezni, el is tudják fogadni, és meg is tudják élni. Boldogok, mert szeretnek, és szeretve vannak. Ez a kulcs. A többi múlandó, ezért azonban dolgozni, tenni kell.
A kapcsolatunk elején, jó értelemben véve, szinte lessük a másik kívánságait, és azt, hogyan tudnánk neki örömöt okozni. Aztán ezek a dolgok ritkulnak, majd sokaknál el is tűnik, és jön az elégedetlenség, méltatlankodás, feszültség. A köd eloszlik, majd végül néha nem is értjük, mit keresünk ebben a kapcsolatban. Nem tudott kialakulni, átalakulni a fizikai, hormonális vonzalom valódi mély szeretetté, igaz szerelemmé. Ahhoz, hogy a szerelem elmélyüljön, és tartós maradjon, tudnunk kell kifejezni a szeretetünket, mégpedig nem úgy, ahogy szerintünk kellene, hanem úgy, amivel a másik valóban érzi, hogy szeretjük. Figyelnünk kell ugyanúgy a másikra, mint az elején. Igaz, most már a hajtóerő nem az endorfin lesz, hanem a tudatosság, de ha tartós kapcsolatot akarunk, akkor az endorfin nem lesz elég hosszú távon. Nézz úgy a társadra, mint az elején, és apró gesztusokkal, figyelmességekkel fejezd ki, hogy fontos neked, hogy szereted, hogy boldoggá akarod tenni. Már a szándék teremtő hatású, az eredmény pedig nem fog elmaradni, és bár minden kapcsolatban vannak nehéz időszakok, Ti biztosan túl fogtok jutni rajtuk. Együtt.
Kéz a kézben.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Menjek vagy maradjak?

Szeretettel:
Lilyogini
www.lilyogini.hu

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!