7 éve történhetett, mikor édesanyámmal kitaláltuk, hogy bizony mától mi nem esszük meg a párizsis szendvicset. Ezzel a döntéssel egy új korszak kezdődött az életemben. Fiatal kislányként, húson felnőve, mindenevőkkel körülvéve vágtam bele.

Rengeteget olvastam utána, de nálam egy elvi kérdéssé vált. Igazából nem voltam nagy húsevő, de azért néha meg kellett enni, ha az volt az asztalra téve. Sosem éreztem kételyt, hogy ez rossz lenne, nem lennék egészséges, vagy emiatt lehetnék beteg is.
Először csak szépen lassan közöltük a rokonokkal, mégis olyan ellenszenvet váltott ki belőlük, hogy még jómagam is– aki gondolta, hogy ez nem nagyon fog tetszeni a népes kis családnak – meglepődtem. Minden közös ebédkor meg kellett hallgatni, hogy nem kell fogyókúráznom, mert így is kórosan sovány vagyok – nem voltam –, nem kell finnyáskodnom – szó se róla –, nem kell játszanom a fejem, mert nem ettől leszek nagylány. Emiatt a barátok között sem mertem nagyon terjeszteni, csakis kizárólag a legközelebbiekkel. Az osztályomban a 28 főből tudta körülbelül négy.
De hogyan is kellett étkeznem, hogy ne is legyen feltűnő, de jól is lakjam? Hát igen. Ez egy igen nagy logisztikát igénylő dolog volt. Menzás voltam, egyféle menü volt, mert ugye akadt egy szem vegetáriánus gyermek az összes gyermek közül. Tehát a suli keretein belül nem laktam jól délben. Más út után kellett nézni. Haza nem jöhettem, mert azt nem lehetett. Teljes ebédet nem vihettem, mert féltem, hogy kicsúfolnak. Így hát maradt az, hogy maradtam menzás, és ha hús volt, szóltam a konyhás néninek, hogy a bécsi szeletet az öcsémnek adom – így maradt nekem az étel fele. Így ment ez 1 évig. Csupán azért, mert féltem elmondani, hogy sokkal jobban érzem így magam, és a véleményükre sem vagyok kíváncsi. Én ezt így kibírom, nekem ez megfelel, én most így boldog vagyok.
És igen. Nagyon boldog vagyok. Még mindig. Mert nem lettem anorexiás, nincs vitaminhiányom, nem vagyok fáradékony, és nem estem össze testnevelés órán az alultápláltságtól.
Egy új világ nyílt meg előttem. Egy csodálatos, egészséges, tápláló, és nagyon is változatos. Folyamatosan új recepteket fabrikálok, mindig kitalálok valamit a hétvégére, aminek nem feltétlen kell csillagászati összegekbe kerülnie. Nagyon is olcsón lehet jókat főzni.
Szóval, kedves tini társaim! Ne szégyelljétek ezt az életformát, hanem legyetek magatokra büszkék, hogy fel meritek vállalni. Ez egy nagyon nagy lépés, ha eddig húst ettetek, és meghatározza az életeteket. Én speciel megtanultam főzni, takarékosan bevásárolni, kiegyensúlyozottabbá vált az életem, van önuralmam. Szerintem ez azért nem hátrány.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Az életben a legtöbb bajod ebből az egy dologból fakad

Frank Adrienn

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!