Sok évvel ezelőtt a Lál Kiadó gondozásában jelent meg a Bepillantás India hagyományos életébe című könyv, ami riportokon keresztül rengeteg érdekességet elárul az indiai falvak – főleg Bengál – életéről. A számos izgalmas téma egyike a vendégfogadás, amelynek ebben a kultúrában rendkívül nagy jelentősége van.

A bengáli falusiaknak nagy örömet okoz, ha vendéget fogadhatnak. Mivel sokkal kevesebb szórakozás akad, mint a „civilizált” nyugati városokban, nagyon szeretnek együtt lenni a barátokkal, rokonokkal. Atithi Nárájana: A vendég olyan, mint Isten – mondja a hindu szólás. S a vendéglátó valóban úgy bánik a vendégekkel, mintha Isten személyesen jött volna el az otthonába.

Kifejezi örömét, és bocsánatot kér, ha nem tud túl sokat nyújtani. Az írások azt tartják, ha vendég jön a házhoz, legalább három dolgot kell felkínálni neki: ülőhelyet, kedves szavakat, és ha másra nincs lehetőség – legalább egy pohár vizet.

A vendéglátók nagyon igyekeznek, hogy a lehető legjobban bánjanak a vendégeikkel. Amikor eljön az idő, és a vendégek távozni készülnek, a házigazda arra kéri őket, hogy maradjanak még, vagy legalábbis ígérjék meg, hogy visszatérnek. A vendégeket étellel kínálni a vendéglátás legfontosabb része. A házigazda szereti látni, hogy a vendégek teljesen jóllaktak. Ugyanis úgy vélekednek, hogy ha a vendég sokat eszik, akkor biztosan ízlik neki az étel. Ha a vendég váratlanul érkezik, és a házigazda különleges étellel akarja megkínálni, akkor megkérik, hogy várjon, és gyorsan purit (lisztből, kevés vajból és vízből készült egyszerű kenyérfélét) készítenek sült burgonyával és padlizsánnal, melyek ízletesek és gyorsan elkészíthetők. Az ünnepekre és a különleges vendégek számára a bengáliak lakomát főznek, de ők maguk általában megelégszenek azzal, ha hétköznapokon egyszerű ételeket esznek. A vendéglátó célja, hogy a vendég minél többet egyen, ezért különféle fogásokat szolgálnak fel apránként, és azt mondják: „Ezt kóstold meg! Nagyon fog ízleni, és nagyon egészséges is.” Ha azt mondod, hogy jóllaktál, akkor tréfásan azt felelik: „Majd ez segít megemészteni az ételt.” Ha bármi jel arra mutat, hogy még ennél egy keveset, rögtön észreveszik, és mindenképpen szednek még. Mivel Bengálban általában levéltányérról fogyasztják az ételt, a lakoma végeztével csak összehajtogatják a tányért és eldobják.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Házi pesztó

A vendégek és a vendéglátók egyik kedvenc édessége a misthi dahi (édes joghurt), aminek elkészítése rendkívül egyszerű, a végeredmény azonban minden képzeletet felülmúl.

***
MISTHI DAHI
– Édes joghurt sűrített tejből

Hozzávalók: 1,5 l tej; 5 dkg cukor; csipetnyi sáfrány; 3 dkg joghurt

A tejet a sáfránnyal és a cukorral folyamatosan kevergetve addig főzzük, amíg egyharmadára sűrűsödik. Finom szitán átszűrjük, 45 fokra hűtjük, majd lebőrözzük, és belekeverjük a joghurtot. Az edényt lefedjük, pokrócba csavarjuk, és nyugodt helyen 4-6 órát pihentetjük, míg a misthi dahi megszilárdul, majd hűtőbe tesszük.

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!