Egy magazinban olvastam, hogy az emberi élet célja nem a csúcstechnológia elérése, de még ha az is lenne, a Földanya nem bírná el ezt a terhet. Ezek a szavak örökre belevésődtek a tudatomba.

Az alábbi írást figyelemfelkeltőnek és elgondolkodtatónak szánom. Nem ösztönlények vagy gépek vagyunk, kezeljük a helyén az internetet, a technokráciát, a virtuális, digitális világot és erre tanítsuk meg gyermekeinket még azon az áron is, hogy bizonyos kulturális kódokat, a csordaszellemet, a megkérdőjelezhető elvárásokat, a fogyasztói társadalom nyomását figyelmen kívül kell hagynunk.

Paradoxonnak tűnhet, hogy egy internetes újságban írok erről a témáról. Elismerem – és módjával használom is – a számítógép kínálta előnyöket, de a cikk célja a kevésbé ismert (vagy kevésbé tudatosult?) veszélyekre, veszélyforrásokra ráirányítani a figyelmet. Ez egy igen szerteágazó feladat, jelen keretek között csak vázlatpontokat lehet felsorolni, melyek mindegyike megér egy külön írást.

1. Függőség

Szokták mondani, hogy annak idején a könyvnyomtatást is „sátáni” dolognak tartották. Nos, az internettel azért jobban kell vigyázni, mint a könyvvel, komoly függőség alakulhat ki. Kicsit szomorúan figyelem az emberiséget, milyen szenvedélyesen, felelőtlenül vetette rá magát erre az új játékszerre, amit internetnek hívunk. Időnként még komoly, diplomás emberek, művészek, filozófusok, sőt papok is úgy viselkednek (tisztelet a kivételnek), mintha az emberi élet öröktől fogva való, elengedhetetlen része lenne a digitális technológia, ami annál is furcsább, mert az idősebb generációk nem ebben nőttek fel.
Biztos, hogy szükség van arra, hogy családtagok egyik szobából a másikba neten keresztül üzenjenek egymásnak? Biztos, hogy a ritka, értékes, pótolhatatlan ásványokat ki kell bányászni Földünkből, csak azért, hogy mindenki, mindig, mindenhol, azonnal elérhető legyen? (A késleltetés hiánya függőséget okoz.) Biztos, hogy hiteles az az avatás, amit valaki skype-on keresztül kap? Biztos, hogy csak annyi menüpont van, amennyit a számítógép felsorol nekünk?

2. Felelőtlenség

A hosszú távú káros hatásokat ma még nem tudjuk felmérni. Bennem óhatatlanul felmerül néhány párhuzam: az atomenergia esztelen felhasználása, a kellően ki nem tesztelt gyógyszerek bevezetése, vagy az, hogy a radioaktivitás felfedezésekor a lakosság radioaktív anyagokból készült ékszereket hordott, mert hogy azok olyan szépen „világítottak”… Ma már végre-valahára rá van írva a cigarettásdobozokra, milyen káros a dohányzás, és sok helyen tilos rágyújtani (az én gyerekkoromban még nem volt így). Remélem, eljutunk oda is, hogy a világ vezetői felismerik a digitális technológia lelki, morális, fizikai, ökológiai, sőt, orwelli veszélyeit, és képesek lesznek megfelelő szabályozást bevezetni a technokrata lobby ellenében is. Amikor az első rádióadásokat sugározni kezdték, a szerkesztőknek még komoly erkölcsi dilemmáik voltak, szabad-e reklámokkal mások otthonába betörni. Hol vagyunk ma már ettől!

3. Materializmus, mint vallás

Egy gép nem lehet okos, intelligens, érzelmekkel bíró, kegyelmes, mint egy ember! És akkor még nem is beszéltünk Arról, Aki az embert teremtette. Úgy mondják, világunk tükörképe a valódi – lelki – világnak. Mi pedig létrehoztunk a tükörképen belül még egy virtuális valóságot is. Szó szerint oltárra tettük a tv-t, számítógépet.

4. Pontatlanság

Az internet legtöbbször csak gyors, felületes tájékozódásra jó, ha valamit komolyan meg akarunk ismerni, akkor elengedhetetlen a mesterrel való személyes kontaktus, a könyvtár stb. A neten közölt adatok gyakran tévesek, én legalábbis a saját szakmámban ezt látom. A múltkor tanúja voltam az erdőben, hogy egy háromgyermekes anyuka zokon vette a figyelmeztetést, miszerint ne az internetről próbálja meghatározni a gombát az aznapi vacsorához… A netről vett „tényeket” más, hiteles forrásból le kell ellenőrizni!

5. Orwell csak egy kezdő volt…

Sokan önként és dalolva teszik közzé bizalmas, személyes adataikat, elbagatellizálják ennek későbbi súlyos következményeit, pedig a Big Data ma már nem csak egy összeesküvés-elmélet, hanem létező dolog. (http://piackutatas.blog.hu/)

6. Sugárzás

A különféle elektromágneses sugárzások rombolják testünket, persze nem egyformán vagyunk érzékenyek erre. Aki rosszul van egy plázában, ideges lesz a képernyők huzamosabb nézésétől, úgy érzi, leszívja a számítógép, az jól érzi! Egy fejlődő szervezetben még nagyobb kárt tesznek. Tudni kell, hogy a mikrohullámú sütők reklámozását már több országban betiltották a rákkeltő hatás miatt. Legalább ne aludjunk egy szobában elektromágneses sugárzást kibocsátó készülékekkel! Hasznos lehet csiszolatlan rózsakvarc-kristályt helyezni az ilyen gépek tetejére, persze a kristályt rendszeresen meg kell „tisztítani”.

7. Gyermekeink

A „besugárzáson” kívül az agressziót, pornót, ellenőrizetlen tartalmakat, reklámokat, gyanús cyberbarátokat, az agynak feldolgozhatatlan gyorsaságú vizuális „bombákat”, az elidegenedést se feledjük. Ha valaki azon gondolkodik, hogyan kímélhetné meg gyermekét minél tovább ezektől a behatásoktól, Waldorf iskolákban szakszerű támogatást kaphat. Nem kell félni, nem marad le a kicsi semmiről. De mit tehetünk mi? Nagyon is sokat! Válasszuk a nehezebbik utat: igyekezzünk tudatosabbá válni. Nem baj, ha csak kis lépésenként, nem baj, ha csak egy szűk környezet látja. Engedjétek meg, hogy ajánljak egy jó „tudattágító” lépcsőfokot: http://www.vilagokonat.hu/

A megoldás valahol ott található, ahol az emberi élet célja…

Király Katalin

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!