A családi kupaktanács kifejezést meghallva valószínűleg mindannyian feszített röhögésben törünk ki. Valahogy az amerikai szappanopera jellegű családi filmek ugranak be itt az embernek, noha a családi népgyűlés vélhetőleg kevésbé hangzana jól, még az otthon falai között is.

A családi összejövetelek és megbeszélések minden kis közösség életében olykor erőltetett, ám tisztázó jellegűek, ezért inkább kényelmetlenséget keltenek az emberek, mint kellemes érzéseket. A családi összejöveteleknek azonban nem szükségszerűen kell azonos időben, kötötten vagy éppen negatív élethelyzetekben megvalósulniuk.

Egy kiváló példa erre a legendás Kelly család, vagyis a Kelly Family, ahol közismerten több gyermek élt egyszerre, mint ahány szájat szüleik etetni tudtak volna. A gyermekek édesanyja egy betegség miatt sajnos korán távozott az élők sorából, a családot az édesapa és bizony a hit, maga Isten tartotta össze. A család vallásos zenéjükről és példás családi összetartásukról vált híressé. Tagjai a mellett, hogy vándorcirkuszt üzemeltettek és sokat próbáltak, az együttműködés nagymesterei. Elmondásuk szerint egy ilyen nagycsaládot a közös étkezések és az istenhit kovácsolhat össze. A családi reggelik és vacsorák alkalmával nem csak együtt főztek, készítették az ételt, hanem az étkezés közben, nyugodt környezetben, minőségi időt is együtt töltöttek. Az étkezés során mindig megosztották egymással kreatív ötleteiket, művészeti alkotásaikat felolvasták vagy megmutatták egymásnak. A családi étkezőasztal gyakran az első fellépés volt, az első porond, a színpad eleje, vagyis a kreativitás kibontakozásának egyik színtere is. Nem kell mondanunk, hogy milyen nagy szükség van az emberek számára a szociális közösségekben való részvételre. Az alkotás és újraalkotás folyamatát is éppen a közösség, a siker, az elismerés tudta legjobban motiválni, az egyenetlenségeket pedig egy szerető közösség építő kritikája tudja elsimítani.

A családi vacsorák vagy reggelik, korlátozódjanak azok napi 1-2 vagy heti csupán 1 alkalomra, rendkívül fontos érzelmi folyamatokat indítanak el. Ez a legkisebb, még védett szociális közeg, ugyanakkor már túlmutat a saját én határain. A legjobb, ha a gyermek már kiskorában megszokja, hogy a család nem csak egy létközösség, hanem egy valóban jól működő egység. Legyen életünk része néha egy közös családi bevásárlás, családi nap, havonta egyszer családi program és kommunikációs, tervezési-szervezési időt is hagyjunk. Mindez fokozza a kreativitást, megadja a hovatartozás érzését, kielégíti ezt az igényt, érzelmileg is fejleszt és a kognitív folyamatok kibontakozását is segíti.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Popper Péter: Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra

Azzal, hogy pl. egy családi összejövetel nem csupán az evésről szól, szebbé, nemesebbé tehetjük az eseményt. Ha a család pusztán evés céljából gyűlik össze az asztal körül, hangsúlyossá válik a test táplálásának fontossága, de megfeledkezünk arról, hogy a lelki táplálás jóval magasabb szintet képvisel életünkben. A családi összejövetelek kisebb rítust jelenthetnek életünkben, amelyek elégedetté teszik az elmét is. Sohasem késő elkezdeni!

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!