Most értem vissza a nyaralásból. Pihenni voltam, igyekeztem minden munkát félretenni erre az időre. Hogy követni tudjam az eseményeket, néhány levelet meg tudjak írni, vettem egy 1 hetes internetes csomagot, amit forgalmi limittel adtak. Gondoltam, nem gond, ez bőven elég lesz nekem. De valami alkalmazás gyorsan leszívta az egész adatforgalmat, ezért internet nélkül maradtam. Gondoltam, ez kiváló lehetőség lesz arra, hogy egy kicsit távolabb legyek az online világtól. Ilyenkor az embernek több ideje marad, hiszen amikor épp nem csinálna mást, nem nézi meg az aktuális híreket, Facebookot, sok más szakmai és egyéb blogot. Aztán meg nem kell újra megnézni a Facebookot, hogy hátha történt az elmúlt pár percben. Mielőtt lejöttem a netről, épp egy érdekes cikket találtam, ami arra a jelenségre hívja fel a figyelmet, amit FOMO-nak (Fear Of Missing Out, azaz félelem, hogy valamiről lemaradunk) hívnak. Csinálunk valamit, de azért meg akarjuk nézni, hogy hátha valami még érdekesebb dolog van, nehogy lemaradjunk róla. Ha lenne netem, miközben ezt a cikket írom, biztosan kutatnék még a téma után, és nagy lenne a kísértés, hogy elkalandozzak közben. De mivel nincs, ezért egyhuzamban megírom.

Miért félünk? Mindig szeretnénk a legjobbat magunknak. Szeretnénk, ha nem maradnánk le semmi izgalmasról. Ez szép motiváció, de valójában ez az eredménye?

De pont azzal, hogy nem a jelenre fókuszálunk, hanem a bizonytalan, de ígéretes jövő felé kacsintgatunk, nem látjuk, hogy mi történik éppen MOST.

A jövőbe nézés elviszi az energiánkat, figyelmünket és ami a legrosszabb, azt a lehetőséget is, hogy a jelent élvezzük. Két gondolatot megosztok veletek, ami segít abban, hogy nehogy lemaradjunk a lényegről.

1. Fedezzük fel a jelen örömét: A múlt elmúlt, a jövő megjósolhatatlan, koncentráljunk a jelenre. Élvezzük az étel ízeit, amit eszünk. Vagy gyönyörködjünk a tájban, ami elénk tárul. Hallgassuk a madárcsicsergést. Vagy élvezzük a gyermekeink kacagását. Bármit is csinálunk, figyeljünk csak arra.

Olvasd el ezt a cikket is –>  Ezért tökéletesek a Down-szindrómás gyerekek – megható videó!

2. Tereljük vissza a figyelmünket: Amikor csinálunk valamit, mindig tereljük vissza a gondolatainkat, figyelmünket, próbáljunk fókuszálni. Ez van, amikor nehezebb, van, amikor könnyebb. De tudatosságot igényel és ha gyakoroljuk, akkor könnyebb lesz.

Végezetül, lehet, hogy lemaradunk valamiről. De ha nem a jelennel és mosttal foglalkozunk, akkor pedig biztosan lemaradunk arról, ami épp most történik velünk. Azért meg valljuk be, sokszor kár lenne.

Kozák Mihály
life-coach

www.kozakmihaly.com

KLIKKELJ A TETSZIK GOMBRA ÉS TARTOZZ KÖZÉNK A FACEBOOKON IS!


Katt ide most!