A városi fák is képesek egymással összekapcsolódni, erdőben élő társaikhoz hasonlóan? Vagy ők, faiskolában nevelkedve, szülők nélkül eleve hátrányos helyzetből indulnak? Meddig élhetnek a kizsigerelt, keményre döngölt talajban?
Az utcai fák élete számos veszélyforrással van kikövezve.
Faiskolában kezdik az életüket, ahol előkezelésben részesülnek, gyökereiket minden ősszel megnyirbálják, hogy tömörek maradjanak, és majd később könnyen ki lehessen emelni őket. Ehhez mérten a koronát is „fazonírozzák”, azonban ezek a lépések nem a kis fa egészségét szolgálják, hanem a könnyebb kezelhetőséget.
Eleinte úgy tűnik, ez nem zavarja őket, sőt, élvezik, hogy sok napsütést kapnak, kényükre kedvükre fotoszintetizálhatnak (amit az erdőben nem tehetnének meg, hiszen „szüleik” eltakarnák előlük a napot lombkoronájukkal). Azonban kikerülve az utcára véget ér a kíméletes gondozás időszaka!
Gyökerükkel nem tudnak távolabbra jutni, a talaj az utak, vagy a járda alatt túl kemény, döngölt. Nem beszélve a föld alatt húzódó vezetékekről!
A platánok, juhar- vagy hársfák még a szennyvízcsatornába is behatolnak gyökereikkel, ami a csatorna eltömődését eredményezi. Ilyenkor – megoldásként – kivágják a „gaz tettest”, utódját pedig beépített gyökértorlasszal akadályozzák meg a rossz példa követésében. Pedig ez a fa részéről csupán vészreakció, ő csak a lazább szerkezetű talajt keresi, ahol kényelmesen terjeszkedhet. Mivel erre kevés lehetősége van, satnya gyökérzete miatt könnyen egy vihar áldozatává válhat. Egyszerűen nem képes megtartani a fa tonnányi súlyát.
Forrás: Pixabay.com
A fasort alkotó fák lombkoronáját gyakran megmetszik esztétikai célból. Ez a látszólag ártalmatlannak tűnő beavatkozás azonban szörnyű csapást mér a fa gyökérzetére is. Méretüket tekintve ugyanis a gyökerek a föld feletti szervekhez alkalmazkodnak. Ha utóbbiak kiesnek a fotoszintézisből, a gyökérzet ugyanolyan arányban elhal. A holt végeken és törzsön pedig már hatolnak is be a kártevők, és társak nélkül – amelyek összekapcsolódó gyökérzetük vagy a gombafonalak segítségével tápanyag utánpólással megmenthetnék őket – vajmi kevés esélyük van a túlélésre.
Emellett az utcai fáknak még a városi mikroklímával is meg kell küzdeniük. Az utcák éjszakára sem hűlnek le, emiatt szélsőségesen száraz a levegő és még kipufogógázzal is szennyezett. Hiányoznak a kellemes közérzetükről gondoskodó segítőik, a gombák és más parányi élőlények is.
Végül, de nem utolsósorban a kéretlen trágya is vesélyforrás. A kutyák ugyanis minden útjukba kerülő fatörzset megjelölnek, ami kimarja a kérget és előidézheti a gyökerek elhalását (gondoljunk csak arra, hogy a kutyafuttatóban mennyi növényt látunk…). Ehhez hasonló károkat okoz a téli sószórás is, aminek kb. 10%-a landol a fákon az autóknak köszönhetően.
A gyengeség első jelére aztán megjelennek a paraziták (pajzs- és levéltetvek) és rovarok, amelyek tovább gyengítik a fát, ami aztán meg sem éri az időskort.
Akik elmélyednének az erdő titkaiban, azoknak ajánljuk figyelmébe Peter Wohlleben – a Park Könyvkiadó gondozásában – megjelent könyvét. A neves német erdész „A fák titkos élete” c. műve eddig több mint 105 ezer példányban kelt el. Az 1964-ben született író erdőgazdálkodást tanult és több mint 20 éven át e területen is dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültethesse, felmondott és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát – gépmentes – erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Könyve az erdő mélyére kalauzolja olvasóit, és olyan titkokat tár fel, melyek még a gyakori túrázókra is újdonságként hatnak. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott könyvében a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit.
A könyv most megnyerhető, ha lejjebb görgetsz játékunkhoz!
Peter Wohlleben bestsellere a fák titkos életébe enged bepillantást
Sok sikert kívánunk!
forrás: zoldunio.hu
