December 24-én újra és újra éljük a Betlehemi misztériumjátékot, amely emlékeztet minket arra, hogy ez a Tudatosság leszületett a Földre, hogy lehorganyozza az emberek szívében a szeretet áldását.
Gyerekkoromban számtalanszor végignéztem a templomban a Betlehemi csodajátékot, és mindig azt vártam, hogy jöjjön végre a Csillag, ami utat mutat. Ez tetszett a legjobban az egész előadásban. Kisgyermekként nem kellett, hogy értsem, milyen mélyebb mondanivaló rejlik az előadás mögött, hiszen megjelent a csillag és tudtam, hogy a csoda megtörtént, ösztönösen kapcsolódtam ezzel a misztériummal. Átéltem a csodát, tudtam, hogy valami különleges történt, s mire hazamentünk, ott állt a nappaliban a feldíszített fa és alatta az ajándékok. Voltak olyan időszakok az életemben, amikor eltávolodtam a lelkemtől és a karácsonyt teherként éltem meg, amikor alig vártam, hogy vége legyen a közös családi vacsorának, s egyre távolabb kerültem az ünnep fényétől, s a bennem lobogó fénytől is. Ezekben az időszakokban nem tudtam átélni, hogy mit is jelent az igaz szeretet, de ezek az elvesztegetett évek mutatták meg azt is, hogy milyen ráhangolódás nélkül, elméből kipipálni a karácsony estét.
Semmi nem fogható ahhoz, amikor sejtszinten átélem azt, hogy megszületik bennem a feltétel nélküli szeretet fénye, a karácsony csodája. S ezt a misztériumot látom, amikor készülünk szenteste a vacsorához. Édesanyám szívvel-lélekkel elkészíti a vacsorát, előhívva magából a gyönyörű női energiáit, s ez áldásként száll az ételbe. Édesapám belevágja a fát a tartóba, gondoskodik az italokról, a jó hangulatról, s megcsillan szemében a férfi minőség lobogó fénye. Valahogy ők is átszellemülnek ezen a napon, lelassulnak és befelé figyelnek. Édesapám nehezebben kezeli az érzelmeit, onnan tudom, hogy átjárja ez a csodálatos érzés, hogy egyre többet élcelődik. A vacsorához mindig meghívom az Angyalokat, hogy legyenek részese velünk együtt az ünnepnek, és osztozzunk ebben a csodálatos örömenergiában. Valahogy ilyenkor kilépünk a hétköznapi család mintájából, s egy magasztosabb, szeretetteljesebb energia leng körbe minket. Felragyognak karácsony sejtelmes fényei, nemcsak körülöttünk, de bennünk is.
Van, aki ezt a szentséget csak karácsonykor tudja megélni, ezért nagyon hálás vagyok azért, hogy van egy olyan nap az évben, amikor sokan törekednek arra, hogy a lelassult csendben rátaláljanak erre az ajándékra. Én tudatosan teremtem minden napomat ebben a fényben, mert szeretném, hogy a hétköznapjaim egy ilyen időtlen békességben teljenek.
Ha szeretnéd megélni te is ezt karácsonykor, akkor játssz velem!
Egy közös játékra hívok mindenkit, aki olvassa az írásomat: karácsonyig öleljünk tudatosan! Ha megölelünk valakit, akkor képzeljük el, hogy arany, rózsaszín, fehér, zöld vagy bármilyen más színű fény áramlik a szívünkből a másik felé. Mindenki olyan fényt képzeljen el, ami az ő szeretetét adja vissza. És öleljünk bármilyen olyan helyzetben, amilyenben csak tudunk! Ezzel az egyszerű módszerrel fel tudjuk készíteni embertársainkat arra, hogy befogadjanak magasabb rezgésű szeretetenergiát is, hogy lágyuljanak az ölelés által, s útjára tudunk indítani egy szeretetteljes változást.
Válasszuk idén karácsonykor tudatosan az Egységet, hagyjuk hátra végre a szétválasztottság illúzióját. Emeljük az emberek rezgését, és legyünk egy olyan élet hírhozói, amire mindannyian vágyunk a szívünk mélyéről. Ehhez nem kell nagy dolgokat tenni, mindenki annyit tegyen, amennyire képes. És ha az ölelés nem megy, akkor adjunk egy gyógyító érintést azoknak, akikkel összehoz a sors. Az érintés közben ugyanúgy képzeljük el a gyógyító fényt, amint a kezünkből áttáncol a másik emberbe. Tudatosítsuk, hogy végső soron mind egyek vagyunk, ezért segítsünk másoknak is, hogy felébredhessenek a tévhitekből, és meglássák, hogy milyen csodálatos az élet!
Ölelésre, érintésre fel!
Kammerer Edina Bliss (K.E.Bliss)
