A paradigmaváltás izgalmas korszakát éljük, amikor a régi és az új világnézet – a régi és az új paradigma – egy időben van jelen a Földön, és mindkettő hatással van ránk. Nemcsak egymással küzd meg a két titán, a két világnézet, hanem bennünket is magukkal sodorhatnak az ütköző energiák. Kettős rendszerben kell gondolkodnunk és léteznünk. Kettős rendszernek kell megfelelnünk.
Nem mindig egyértelmű, melyik a régi (lefelé húzó) és melyik az új (felemelő) paradigma. Az elavult világszemlélet – megtévesztő módon – modernnek is nevezheti magát, míg az ősi bölcsességeket néha annyira frissnek és aktuálisnak (alkalmazhatónak) találhatjuk, mintha a szerzők ma is élnének!
A materializmus ellentmondásai, megbízhatatlansága (és cinizmusa) miatt egyre többen – ösztönösen vagy tudatosan, de – ébredni szeretnének. Az ébredők pedig alternatív csatornákon is keresik a válaszokat. Különböző vallásokba és ezoterikus tanításokba, azaz felfelé „kapaszkodnak”. Az ősi bölcsességekkel és az ősi tanításokkal való találkozás élményének a következménye akár egy egész életre meghatározó szemléletváltás is lehet. Új reneszánsz van kibontakozóban.
Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a régi paradigma szó szerint le-tért a helyes útról. A helytelen irány nemcsak morális-filozófiai síkon érhető tetten: a Földnek okozott környezeti károk felbecsülhetetlen mértéke a „modernnek és felvilágosultnak” nevezett – de valójában idejétmúlt – világszemlélet egyik kézzelfogható és önpusztító következménye.
A „szédületes iramban fejlődő” civilizációnk több tartóoszlopa elavultnak minősíthető. Pl. a tankönyvek az evolúciót másfél évszázad elteltével is úgy tanítják gyermekeinknek, mint a fajok kialakulásának az egyetlen lehetséges módját, annak dacára, hogy Darwin elmélete nem több egy divatos (az elmének kényelmes) hipotézisnél, amely tudományos mércével mérve is több sebből vérzik.
Paradox módon a fejlődés is szolgálhatja az elavult, és lefelé húzó paradigmát. Modern materialista mítosz kialakulására utal, hogy az imádat tárgyai már nem istenszobrok, hanem a számítógép és a TV. A lakásunk kiemelt részein tartjuk ezeket, szó szerint az oltárra kerültek. „Okos” készülékeinket mindig magunkkal hordozzuk, a mezítelen testünkön – talizmánként – már természetesen viseljük, a legújabb modellek pedig a bőrünk alá is bebújnak. Rendszeresen mutatunk be áldozatokat (hűségesen fizetünk), és függünk a kegyeiktől.
Aggasztóan ki vagyunk szolgáltatva a materialista „istenségeknek”. Nap mint nap adatmorzsákat hagyunk magunk után, bármerre is járunk. A digitális lábnyomunk szinte minden rezdülésünkről, akár a hangulatunkról is árulkodhat. A Big Data analitika adatelemzési módszer jóvoltából döbbenetes pontosságú következtetéseket vonhatnak le rólunk: az elemző szoftverek képesek különböző adatbázisokat és térfigyelő kamerákat összekapcsolni egymással, és nemcsak az arcunkat, hanem a szokásainkat is felismerik. Viselkedésünk előre kiszámíthatóvá vált. A naponta generált adatforgalmunk „az idők végezetéig” szerverfarmokon tárolódik. Nincs lehetőségünk beleavatkozni az adatok áramlási, tárolási és elemzési folyamatába.
Az Orwell 1984 c. regényéből ismert Big Brother technikai értelemben már majdnem megvalósult. Egyre többet lát, szinte a gondolatainkat is ki tudja következtetni. Kezdünk hozzászokni, vigyázó „nagy testvérként” tekintünk rá. Sajnos, ma még kevesen vannak tisztában a modern és kényelmes életmód veszélyeivel. A visszaélés legenyhébb formája is emberi sorsokat tehet tönkre. (Pl. a személyről gyűjtött bizalmas információk egy kontextusba helyezve teljesen más értelmet nyerhetnek, így a személy ellen fordíthatók.) Érdemes lenne egy magasabb perspektívából is megvizsgálnunk az életmódunkat.
Korunk materializmusa leszűkíti a mozgásterünket, anyagba zár bennünket, elmagányosít, függővé és sebezhetővé tesz. Életfelfogás, amellyel csak rövid távú és korlátozott sikereket érhetünk el. Tüneti kezelésre jó lehet, de a probléma okát ritkán oldja meg. Hosszú távon fokozza az emberi lét válságát, és több fontos kérdésben nemcsak a jelenben, hanem a jövőben sem fog tudni – a szó valódi értelmében – igaz válaszokat adni. (Szinte minden évben tanúi lehetünk annak, hogy a legújabb tudományos felfedezések felülírják az előző évben igaznak hitt tudományos válaszokat.)
De Müller Péter szerint „egyre többen lesznek a kevesek”. Ebben reménykedem. (Talán nem is vagyunk olyan kevesen, csak éppen nem tudunk egymásról.)
A holisztikus, azaz egyben látó világszemlélet alkalmas lehet arra, hogy az ellentéteket kibékítse, kiegyenlítse, összehangolja egymással, és minőségében új, minőségében felemelő paradigmává váljon.
Az X és az Y után a Z-generáció az angol ábécé utolsó betűjéről kapta a nevét, de talán úttörő szerepe lehet abból a szempontból, hogy nem az anyagi javak halmozását tekinti legfőbb életcéljának. Talán épp az ezredforduló környékén született nemzedék adhat reményt egy igazságosabb, boldogabb, szabadabb világra, és billentheti át a folyamatokat az új paradigma javára.
Király Dávid Zsolt
zeneszerző
www.kiralydavidzsolt.hu
