Ha léteznek örömemberek, akkor bizonyossággal állíthatom, hogy találkoztam egyikükkel. Úgy hívják, hogy Deák Éva. Erős és meleg kezei alatt mesebeli mézeskalácsok születnek. A társaságában töltött idő alatt pedig láthatatlan ajándékokat csempész a szívünkbe. Az otthonát az év mind a háromszázhatvanöt napján ünnepi hangulat tölti meg, amit nem csak a fahéjtól és méztől édes levegő miatt érezhetünk így, hanem Éva személyiségéből is árad. Körülötte megtapasztalhatjuk mindazt, amit a karácsonyesszenciájának érzünk: a szeretetet és a békét.
Úgy tűnik, hogy a régi mesterségek eltűnésével párhuzamosan az emberi lelkeken és kapcsolatokon is csorba esett. Már nem emlékszünk arra sem, hogy minden alapanyag, amelyből éltető étel készül, élő matéria.A sütés-főzés folyamata teremtés, az étel szentség és az étkezés áldás. Ezt jól tudja Éva is, akit négy éve fűz szoros kapcsolat a mézeskalács készítés kihívásaihoz,szépségeihez és öröméhez. Sosem tanulta a mesterséget, és soha nem bukkant a padláson porosodó, kézzel írt, családi receptkönyvre sem. A szerencsés és váratlan véletlenek egybeesésének köszönhetően indult el ezen az ismeretlen úton.Az első lépés ezen a kitaposatlan ösvényen egy jótékonysági karácsonyi vásár volt abban az iskolában, ahol kisfia tanul. Az első mézes formák hamar meglelték igazi gazdáikat, a kedves visszajelzések Évát pedig a folytatásra biztatták. Az elmúlt évek során munkái egyre kifinomultabbá váltak, melyek hűen tükrözik készítői érzelmi- és fantáziavilágát. „Csak engedem, hogy vezesse a kezem” – meséli. Amitől igazán jó és finom lesz a mézeskalács, az a boltokban nem beszerezhető,ezek a figyelem, a szeretet, az odaadás és az önzetlenség. Ezek a hozzávalók minden egyes alkalommal belekerülnek a puha, barna tésztába és teszik még vonzóbbá a mézes formákat.
Éva szívében mindig ott van az alázat iránytűje és bátran használja is azt az úton, ami az egyre nagyobb ismeretség és elismerések felé vezet. A legutóbbi mérföldkövet a Pándon rendezett IX. Kárpát-medencei Grillázs, Karamell És Mézeskalács Készítők Versenye jelentette, ahol Éva nem mindennapi alkotása az első helyezésért járó oklevelet, valamint a Szabadtűzi Lovagrend különdíját nyerte el. Ő maga azonban úgy beszél erről a szakmáról és a mézeskalács készítés folyamatáról,mint terápiás tevékenységről. Az egyetlen cél az örömszerzés.
Kovács Kata
