Nemrégiben hallottam egy műsorban, hogy a nőnek nem az a dolga, hogy egy kapcsolatban gyakorolja a női szerepeket, azaz mosson főzzön takarítson. Ezzel még talán egyet is tudnék érteni, azzal a kiegészítéssel, hogy véleményem szerint is, nem CSAK az a dolga. De elhangzott az is, hogy a „dolgok” között nem szerepel a bújás, a szeretgetés.
Őszintén megütköztem a hallottakon, különösen azért, mert egy médiában hangzottak el, így sokakhoz eljuthat ez az információ, és azt ugye tudjuk, hogy amit „megír az újság” az még a mai napig sokaknak etalon. Nem tartom magam régimódinak, sem túl öregnek, bár közelebb van a negyven mint a harminc, mégsem hiszem, hogy múlt századi elveket vallanék, de mondhatom megrázott ez a kijelentés, ugyanakkor gondolkodásra is késztetett.
Az élet mozgatórugója a szeretet, és a tűz megteremtése, és annak őrzése mindig a nő feladata volt. Nem feltétlen azért, mert ezt valahol valaki előírta, hanem egyszerűen azért, mert egy nő általában lágyabb, érzékenyebb, és erősebb intuícióval megáldott, mint egy férfi. Az pedig, hogy egy nő rendben tartja a lakást, főz a családnak, ősi női szerep, de úgy gondolom, hogy ahol szeretet van, és lobog az előbb említett tűz, ott ez a munka nem kötelesség, vagy stílszerűen nem egyszerűen ez a dolga, hanem természetes, és örömöt adó, hiszen jólesik annak főzni, akit, akiket szeretünk. A másik oldalon ott van az a jelenség, hogy ma már igencsak meg kell nézni, mit teszünk a kosarunkba, ha egészségesen szeretnénk élni, és a mai adalék dömpinggel terhelt világban ez csak akkor lehetséges, ha legalábbis részlegesen magunk készítjük ételeinket. A közös étkezés hangulata visszaadhatatlan, közösséget, kötődést épít. A rend, a tisztaság az élet rendjének az alapja, hiszen talán ismerjük azt a mondást, hogy aki körül rendetlenség van, annak a lelke sincs rendben.
Az is ismert szállóige, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll, és én eddig azt a következtetést vontam le, hogy az ellenkező nemnek az a hátország, amit egy nő teremteni tud, óriási erővel bír, mert az adja a bázist ahhoz, hogy nap mint nap újult erővel megküzdjön az élettel, a feladatokkal, az ősi férfi szereppel.
Továbbá gondoljuk végig egy kicsit, mi lett, és mi lehet a jövőbeni következménye annak, hogy elcsúsztak a nemi szerepek. Széthullott családok, kallódó egyének, ami kihat a társadalomra is, hiszen megváltozott a legkisebb egysége: a család. Inog az alap, ami felkészíthetne az életre. Ha egy gyereknek erősek a gyökerei, és tudja, hogy van egy hely, ahová mindig visszatérhet, akkor fiatalon kevesebb eséllyel fog rossz útra térni. Lehet, hogy rálép, mert hajtja a kíváncsiság, de nem marad ott. Talál magának értelmes elfoglaltságot, nem csak üres időtöltést, és felnőttként nagyobb eséllyel kerüli ki, vagy győzi le az elé kerülő akadályokat.
Természetesen egy ember – legyen akár férfi, akár nő – lelki békéjéhez szükséges a kiteljesedés, divatos szóval önmegvalósítás, és vallom, hogy a tökéletes lelki egészség csak ezáltal teremthető meg. Azzal is tisztában vagyok, hogy felgyorsult a világ, sok minden megváltozott, és senki nem kívánja vissza az évszázadokkal ezelőtti kort, és nem is lenne helyes a múltban élni. De nem szabad elfelejtenünk azt az ősi, eredendően belénk kódolt feladatot, ami a lényünkből fakad, mert ha teljesen kihal belőlünk, akkor a vágyott teljességet soha nem találhatjuk meg.
Muszka Evelin
