Márciusban van egy nap, ami a nőké hivatalosan. Most az mellékes, hogyan és miért alakult ki és milyen szemlélethez tartozik ez a szokás, nem ez a fontos, hanem a nap! De miért kell a nőnek külön egy napot kiemelni az év 365 napja közül? És a férfi? A férfi nem érdemel meg egy napot se az esztendőből? Ja és, ha már anya lesz a nő, akkor kap még egy napot! Ez azért tényleg túlzás, nem?
Kemény napokat élek meg mostanában, nem semmi számomra az anyává válás. És ez az ugye, amiről nem beszélünk. Nem azt mondom, hogy ha tudtam volna milyen kihívások előtt állok, akkor nem vállalok gyereket, erről szó sincs. Főleg azért, mert csak legyintettem volna a sok „rémtörténetre”, hogy „áááá, ez rám úgysem vonatkozik! Az én gyerekem nem fog sírni, miért is tenné, hiszen nagyon vártam, nagyon szeretem és mindent megadok neki, hiszen elég jó anya leszek!”
Hallottam valamit arról, hogy milyen lelki és hormonális folyamatokkal jár a gyermekágyi, a szülés utáni 6 hetes időszak, de még szülés előtt a nő figyelme csak a nagy pillanatig tart, hogy mi lesz utána, azt teljes homály fedi. Aztán, ha nem nagyon volt a környezetében babás barátnő, akkor hideg zuhanyként érheti a nagy változás, mert egyáltalán nem olyan az élet, amikor már kint van a baba és nem odabent. A magamfajta, túl önálló és szabadságvágyó nőszemélynek be kell törnie. Szó szerint úgy is érzem, be kell adnom a derekam.
Most, hogy anya lettem, kezdem megérteni és átélni a női létezés valódiságát. Egyértelművé vált, hogy ez nem más, mint a szolgálat. Odaadón, feltétel nélkül, határtalan szeretettel szolgálni egy pici kis életet, akinek földi létezése teljes mértékig csak tőlem függ. És ez a szolgálat már megvan előtte is. Van ám ideális esetben egy kis rávezető, az együttélésből adódóan. De teljessé tényleg csak akkor válik, amikor megszületik az első gyermek, így a család. Igaz, vannak háziállatok és kis kedvencek, akinek a gondozása hasonló felelősséggel és szolgálattal jár és sok esetben, ha, vagy, amíg a baba nem jön, addig a nő ebben éli ki anyaságát.
Szolgálni nagyon nemes dolog. Csupa olyan értékeket feltételez, amik önmagukban is kincset érnek, pláne így együtt. A szolgálathoz türelem kell, nagyfokú és feltétel nélküli szeretet, odaadás, mély empátia, a másik igényeinek meglátása és kielégítése, állandó rendelkezésre állás, nyitottság, tapintat, jó szándék, önzetlenség és magas EQ, azaz érzelmi intelligencia. Szolgálni nagyon kemény feladat. Kimerítő, igénybe vevő. És nagyon örömteli, felemelő, töltő. Hogy lehet egyszerre kimerítő és töltő? Úgy, hogy a keserves fáradozásod egy-egy gyönyörű pillanattal hálálják meg. Egy „köszönöm” tekintettel, egy mosollyal, egy odabújással. Ettől meg akkora energiát kapsz, hogy újra képes vagy önmagad teljesen odaadni azért a másikért.
A női szolgálat az élet mozgatórugója. Ha nincs nő, nincs élet, nincs, ami tovább menjen. Ellátni a háztartást, a lakásból otthont teremteni, az asztalra tápláló ételt tenni, a szekrénybe tiszta ruhát, a gyermeknek mosolyt és figyelmet adni akkor is, ha fáradt vagy, a férfit szerelmesen ölelni, befogadni.
Nőként élni gyönyörű szolgálat. Mi vagyunk az az energiaforrás, amiből minden körülöttünk táplálkozik. Ha a nő ragyog, színpompás a környezete. A kertben virágok fakadnak, a kutya csahol, ha meglátja, a gyerekek kacagnak és a férfi hegyeket mozgat meg nap, mint nap a nő szerelméért.
És mi van akkor, ha a nő ebben a 0-24 szolgálatban kimerül? Nézz körül és vedd észre, milyen a környezeted. Ez nem mutat mást, csak a Te töltöttségi szinted. És hogy érzed te magad? Tudsz mosolyt adni, öleléssel várni?
A nőt az tölti, ha a szolgálatáért jutalmat kap: köszönöm, szeretlek! Ez a két töltő szó. És az ölelés a megnyugtató, pihentető és biztonságot adó keret mindehhez.
Havonta van pár napunk, amikor önmagunkat tölthetjük fel a következő ciklusra. Ezt a pár napot megadod magadnak? Megtiszteled önmagad, a nőiséged azzal, hogy pár napra megpihensz, befelé fordulsz és elengedsz? Erre való a menstruáció, hogy saját magunkat is szolgáljuk, hogy kicsit befelé, magunk felé menjen mindaz, ami csak belőlünk kiárad a környezetünk jobbítására, szebbítésére.
A nő leginkább önmagát tölti tehát, persze töltekezik a férfiből, a gyermekéből, a jó barátnőiből, rokonságából, de leginkább abból az energiából és erőből, amivel, mint nő alanyi jogon rendelkezik. Lehet ezzel nem élni is, csak nem érdemes. Légy büszke arra, hogy nő vagy és hónapról hónapra tiszteld meg magad némi figyelemmel, kényeztetéssel, én-idővel. Légy büszke arra, hogy nő vagy, és ha más szeretne figyelmet, kényeztetést adni, engedd meg neki. Március 8. hivatalosan a mi napunk, menj hát emelt fővel az utadon és e napon fogadd is, ne csak add a mosolyokat!
És akkor mi is lesz a férfivel, ő nem érdemel meg egy Férfi napot? De igen, ha humorizálnék, akkor azt mondanám: lényegében 364 nap férfi nap…. De mivel nem fricskagyártás a célom, hanem az egyenjogúság, hogy a nő és férfi érezze jól magát a bőrében és minőségében, ezért csak annyit mondok, ha minden nap figyelünk egymásra és nem fukarkodunk meglátni a másikban a jóra és szépre törekvést és aztán ennek jelét is adjuk, kifejezzük hálánkat és szeretetünket a másiknak és másikért, akkor valóban minden nap nő nap és minden nap férfi nap, és így, ettől lesz minden nap ember nap!
Ölvedi Réka
Anaya női- és kismama jógaoktató
