Életünkben
számtalan döntést hozunk, minden pillanatban választási
lehetőségek tucatjaival állunk szemben. Amikor asztrológusként
praktizáltam, a feladatom az volt, hogy a horoszkóp alapján
felmérjem a vendég által legvalószínűbben választott
lehetőséget, valamint annak következményeit. Az ember néha
annyira „bele van ragadva” a karmájába, hogy hiába
figyelmeztetik, hogy a döntéssel, amit meghozni készül, sok
szenvedést fog okozni saját magának, mégsem képes másképp
dönteni.
Természetesen
a karma törvénye, vagy inkább az idő, mely működésbe hozza a
karmikus visszahatások érlelődésének folyamatát, olyan, mint a
borotva éle. A jövőben előttünk álló választási lehetőségek
száma szinte végtelen. Minél távolabbi jövőt próbálunk
szemlélni, annál megfoghatatlanabb az egész. Talán tudjuk
körvonalazni, hogy mi várható holnap, holnapután, de azt, hogy a
következő életünkben mi várható, már sokkal kisebb eséllyel
tudnánk meghatározni, hiszen azt még a hátralévő életünkben
hozott összes döntésünk befolyásolni fogja. A múlt viszont már
lezárult, azt már képtelenség visszahozni és megváltoztatni,
vagy meg nem történtté tenni. Ha a múltban hoztunk egy rossz
döntést, azon már fölösleges sopánkodni, hiszen semmit sem
tehetünk. Csupán tanulhatunk belőle. Ha valamilyen traumatikus
élményt éltünk át a múltban, akkor is csak azt választhatjuk
meg, hogy azt utólag hogyan éljük meg és dolgozzuk fel, és
miképpen befolyásolja a feltételekhez kötött jellemünket, magát
az eseményt nem tudjuk hatályon kívül helyezni.
A
jelen pillanat tehát a borotva éle, amely alakítja jövőbeni
sorsunkat, és kondenzálja mindazt, amit a múltban átéltünk.
Egyes filozófusok szerint csak a jelen pillanat az, ami igazán
valóságos. A múlt az már egy visszahozhatatlan emlék, a jövő
pedig a kavargó lehetőségek homálya, és még nem nyert valódi
létet.
A
„mi lett volna, ha” típusú kérdések sem mindig
célravezetőek. De például olyan esetben hasznosak lehetnek,
amikor sikerült egy jó döntést hoznunk, és elkerültünk
valamilyen veszélyt vagy fenyegető negatív karmát. Például ha
valaki egészségesen él egész életében, ezzel bizonyára egy
csomó betegséget elkerül, amit amúgy megkapott volna, és
szenvedett volna tőlük. Csakhogy gyakran az általunk teremtett
valóságot olyan természetesnek esszük, hogy nem gondoljuk végig:
mindezt csak a jószerencsének és a bölcsességünknek
köszönhetjük, és sokkal rosszabb helyzetben is lehetnénk.
A
másik dolog, amire sokszor fölöslegesen pazaroljuk az energiát, a
jövőbe révedő latolgatás, a „mi lesz akkor, ha”
kezdetű gondolatmenet, ami gyakran a múltból ránk rakódott
félelmekből táplálkozik. A jövő bizonytalan, azért az összes
lehetséges alternatíva közül végül csak egy fog megnyilvánulni,
az összes többire igazából fölösleges felkészülni. Emlékszem,
amikor a 2000. év közelgett, sokan harmadik világháborút vagy
egyenesen világvégét, de legalább a számítógépes rendszerek
összeomlását jósolták. Voltak, akik komoly túlélőkészleteket
halmoztak fel, ami végül vagy rájuk romlott, vagy szépen
elnyammogták a pincében tornyosuló tartós élelmiszereiket.
Én
asztrológusként is mindig azt mondtam, hogy világvégét jósolni
nem kifizetődő dolog. Ugyanis, ha elmarad, akkor mindenki ki fog
röhögni, viszont ha tényleg bekövetkezik, akkor nem marad senki,
aki megtapsoljon. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, hogy átadjuk
magunkat az áramlásnak, és igyekszünk közelebb kerülni örök
és elpusztíthatatlan önvalónkhoz.
Gauranga Das
személyi edző, táplálkozási tanácsadó
