Amikor még kicsi lányka voltam, olvastam egy könyvben – aminek a címére magától értetődően már nem emlékszem – a méreggyűrűről, amit felpattint a delikvens, és máris minden bú és bánat elszáll, meg van oldva a nagy szerelmi dráma. Nos, én annyira fellelkesültem, hogy kitaláltam, ha felnövök, nekem is lesz egy ilyen gyűrűm, persze nem mérget akartam benne tartani… Őszintén szólva az akkori énemre gondolva, úgy sejtem, cukorka volt az ördögi tervem. Mindegy is, a túlgondolás mestereként azon kezdtem el elmélkedni, hogy mi van akkor, ha valamilyen úton-módon a gyűrű hordozója még boldogan szaladgál egy réten, amikor egy véletlen baleset folytán szájába cseppen a gyűrűből a toxikus nedű. Ijesztő, ugye? Hát sajnos vagy nem, az említett ékszer már kiment a divatból, s még én sem törtem be a cukorkás változattal a piacra – de ami késik, nem múlik. Azért még vannak kellő veszélyekkel fenyegető ékszerek és szituációk. Összegyűjtöttem nektek párat, lehet hevesen fejet csóválni vagy bólogatni, elsunnyogni, ezek bizony létező gondok, és megtörtént esetek!
Az ugye alapvető, hogy nyakláncot felöltözés után veszünk fel, és vetkőzés előtt veszünk le, mindenki ismeri a „beakadt a ruhámba és elszakadt” esetet, de azt hányan ismeritek, hogy „beakadt az orromba és elvágta azt”? És hányan aludtatok már el láncban, ami aztán lenyomatot hagyott reggelre az arcotokon? A személyes kedvencem, amikor egy vásárlóm eljött a nyakláncát lerövidíttetni, mert a majdnem köldökéig érő medál bosszút állt, és a 7-es éjszakai busz utáni futás eredményeképp szépen arcon csapta tulajdonosát…
A gyűrű hordás, mint azt már sokszor említettem, ha nagyméretű, külön művészet, meg kell tanulni viselni azt! Ha magas, vagy széles, beleakad mindenbe, kivéve, ha bal kezeden (ha balkezes vagy, a jobbon), a középső ujjadon hordod. Én ezt akkor tanultam meg a saját kontómra, amikor még vagány metálos csajként vonultam végig a gimnázium folyosóján, és az öltözékem (amiről majd esetleg jövő Halloweenkor mellékelek egy régi képet, addig nem riogatok senkit) részeként hordott hatalmas, stílusosan fekete köves gyűrűvel odacsaptam valaminek, hiszen egyrészt nagyon vagány voltam, másrészt kemény is, ami persze addig a percig tartott, amíg a gyűrűm be nem fordult és úgy szétnyomta az ujjam, hogy csoda, hogy ma a kezeimmel keresem a kenyerem! Tehát gyűrűben nem csapkodunk, nem biciklizünk főleg nem üveggyűrűben, erről is lenne egy kis anekdotám, de el tudjátok képzelni szerintem nélkülem is. Van még egy veszélyes tényező a gyűrűknél, nagyrészt karikagyűrűnél fordul elő, amikor annyira hozzánő a viselőjéhez az ékszer, hogy az idők során az illető eggyé válik vele, azaz mivel sosem veszi le, nem észleli, hogy belehízott, és fizikai képtelenség otthoni körülmények között lehúzni. Érdemes a karikagyűrűt forgatni az ujjon, legyen ez egy pótcselekvés, de legalább feltűnik, ha már nem mozog.
A legnagyobb veszélyben azok vannak, akik fülbevalót hordanak. Itt a pici bedugós fülbevalókról most nem ejtenék szót, bár minimális fantáziával ki tudunk találni néhány hazárd szituációt, de több szóra érdemes a nagy lógós fülbevaló. A tavaszi szél kitépi a fülből, télen a sállal rántjuk ki, fájdalmas pillanatokat szerezve önmagunknak. Lehet benne aludni, majd hosszabb gyöngyös fülbevalónál gyönggyel az orrban ébredni, vagy mint a nyakláncnál is, csinos lenyomatot hagyni az arcunkon. A legjobb az egész éjjel táncolás, amikor annyit ugrabugrálunk, hogy a fülbevaló külön életre kelve kívánja meghódítani a táncparkettet, majd A: annyira elkezdi húzni a fülünket, hogy kénytelenek vagyunk kivenni B: odacsap egyet ritmikus fejmozgáskor C: ténylegesen a parkett ördöge kíván lenni, és kizuhanva a fülünkből színre lép, majd az egész társaság a földön kúszva kutatja.
Engedjetek meg egy személyes történetet, amikor hatalmas karika fülbevalómban mondtam nemet egy szimpatikus fiatalember sokadszorra felvetett romantikus jellegű kapcsolati felhívására, mire a nemleges válaszon felháborodva megragadta egyik kedvenc ékem, és a karikán keresztül hamuzott a hajamba… mondanám, hogy a fülbevaló hordás nem tűzveszélyes, de nem tehetem!
Szerintem ha belegondolunk, mindannyiunknak van kisebb vagy nagyobb szösszenete a tarsolyában ebben a témában. A lényeg most is abban rejlik, hogy figyeljünk oda, magunkra, az ékszereinkre, de persze van olyan szituáció, amikor mást nem tehetünk, mint felkacagunk saját balgaságunkon, és legközelebb nem építjük bele a homlokunkba az éjjel magunkon hagyott Swarovski kristályt.
Kóródi Dorottya Doreeenka ékszer
