Napjainkban egyre több házasságban, együttélésben a felmerülő problémák, konfliktusok meg nem oldása miatt jutnak a párok a szakításig, válásig. Pedig van lehetőség a legtöbb probléma megoldására, ha időben, szeretettel és kitartással viszonyulunk hozzá.
Hány válást, szakítást lehetne, lehetett volna megelőzni, ha a párok időt szakítanak egymásra, amikor el tudják mondani a problémájukat a másiknak, nyugodtan meg tudják hallgatni egymást és netán még meg is tudják beszélni a problémákat.
Persze tudom, az azonnali reakciók kb. 90%-ban ezek a fentiekre:
– nincs időnk a munka, gyerekek, háztartás mellett
– úgysem figyel oda rám, nem érdekli amit mondok
– úgysem érti meg mit akarok mondani
A rövid válaszaim, vagy úgy is mondhatnám, ellenérveim:
– Mi a fontosabb, hogy rend legyen a lakásban, ki legyen takarítva, vagy, hogy a gyermekeink teljes családban nőjenek fel, szeretetben, velünk együtt lakó apával, anyával?
– Vizsgáljuk meg így is a reakciónk: Én mindig teljesen odafigyelek rá? Nem döntöm el előre, vagy nem korábbi tapasztalataim alapján mondok valamit? Én mindig megértem mit akar mondani? Mindig pontosan azt hallom, értem, amit ő mondani akart?
Minden probléma kezelésének első lépcsője annak beismerése, hogy probléma van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez könnyű. De mit is tegyünk? Elsősorban próbáljunk meg időt szakítani a beszélgetésre. Rendszeresen, folyamatosan, mindig, ha valami fáj, vagy bánt. Ne hagyjuk felhalmozódni a sérelmeket, mert ha egyszer megtelik a pohár, túlcsordul és akkor öntjük rá a másikra, a nagy részét nem fogja érteni.
De hogyan csináljuk ezt? A legjobb módszer – amit párkapcsolati tanácsadásban is szoktunk alkalmazni –, hogy lehetőleg naponta, vagy ha nagyon nem megy, egy héten legalább kétszer-háromszor, üljünk le, adjunk magunknak 10-10 percet és BESZÉLGESSÜNK.
Valószínűleg nem fog elsőre menni, hogy nyugodtan meghallgassuk egymást és mindent megoldjunk. Mint mindent, ezt is gyakorolni kell, időt kell hagyni magunknak arra, hogy belejöjjünk. Ezért azt tanácsolom, hogy kezdjük a beszélgetéseket azzal, hogy csak meghallgatjuk a másikat. Még ne akarjuk a nyakába önteni az összes problémánkat, egyszerűen csak mondjuk el hogy vagyunk, mi foglalkoztat mostanában, vagy csak, hogy milyen volt a napunk a munkahelyen, mit meséltek a gyerekek, mi történt velünk, stb.
Kérjük meg a párunkat, hogy szánja ránk ezt a 10 percet, hagyja hogy mi is meséljünk, kérjük meg, hogy ne szakítson félbe, csak teljes mértékben figyeljen ránk (ne nézze közben a híradót a TV-ben, vagy olvassa az email-jeit a telefonon). Mondjuk meg neki, hogy utána Ő is kap 10 percet, amikor csak az övé a figyelmünk.
A hallgatás során ezekre a dolgokra is figyelünk:
ne csak hallgassuk, mutassuk is hogy figyelünk rá, odafordulunk, ránézünk, szemkontaktust tartunk,
ha megakad, próbáljuk segíteni ilyen szavakkal, hogy: „értem”, „és aztán mi történt”, „tényleg?”, „hát ez érdekes” – higgyék el ennek óriási ereje van, ettől érzi igazán a párunk, hogy figyelünk rá,
és semmiképpen ne szakítsuk félbe, ha ő nálunk lassabban beszél, akkor is várjuk meg, amíg elkezdi a következő mondatot. Az sem baj, ha pár másodpercig csönd van.
Közben persze lehetnek saját gondolataink, következtetéseink, de azt nem kell most elmondanunk. Raktározzuk el, vagy a beszélgetés későbbi szakaszában, vagy a mi 10 percünk alatt mondjuk el.
Ahhoz hogy egy tevékenység rögzüljön, netalán szokássá váljon, azt mondják legalább 20-30 napig kell folyamatosan csinálni. Próbáljuk meg egy hónapig végezni a napi/ heti meghallgatást!
És végül kedvcsinálónak egy személyes tapasztalat. Amikor a mediációt tanultam, mi is megkaptuk házi feladatnak ezt. A páromról tudni kell, hogy nem túl beszédes, ha beszél is, általában keveset. Aztán amikor eljött a gyakorlat ideje és ő hazaért a munkából, megkérdeztem, hogy „Milyen napod volt?” Először egy rövid tőmondatos választ kaptam, mint valami ilyesmi: „A szokásos őrület, vagy unalom”… Aztán még egyszer megkérdeztem, hogy jó, de mi történt ma veled?
Ekkor elkezdett mesélni. Észrevette, hogy hagyom beszélni, nem szakítom félbe és tényleg figyelek rá, ezért a szokásos maximum 4-5 mondat után is folytatta. Majd amikor azt gondolta, hogy már unom, megnyugtattam, hogy érdekel, és mondja tovább, mi történt aztán, így a 10 percből másfél óra lett, amikor csak ő beszélt. És még kis is talált egy megoldást egy problémára.
Szikora Emese
coach, mediátor
https://megoldasmuhely.blogspot.com/
