Hallottatok már a lucfenyő tavaszi hajtásaiból készült fagylaltról, a zsenge csalánból főtt levesről vagy a kandírozott ibolyáról? A természet olyan, mint egy hatalmas éléskamra, amiből mindenki a kedvére válogathat. A kirándulásaink során olyan vadnövényekkel, bogyókkal és gyógynövényekkel találkozhatunk, melyek emberi fogyasztásra alkalmasak, akár azonnal is. Ahhoz, hogy élvezettel fogyaszthassuk az erdők és a mezők csemegéit, elengedhetetlen az a tudás, ami alapján felismerjük az ehető növényeket, és képesek vagyunk megkülönböztetni őket mérgező társaiktól. Gyakran hiszünk ízletes növényeket gyomnak és megpróbáljuk kiírtani őket a kertjeinkből. Ilyenkor azonban finom, aromás és gyakran gyógyító ételektől fosztjuk meg magunkat és a családi étkezéseket. A természet ajándékai karnyújtásnyira vannak tőlünk, ezért érdemes mindig nyitott szemmel járni. Mindazok, akik megismerkednek az ehető vadnövények világával, azok a felfedezés kalandos útját járják.
Erdők, mezők és árokpartok ehető növényei izgalmas gasztronómiai meglepetést tartogatnak mindenkinek, akiknek még nem volt lehetőségük megkóstolni a természet ízeit. Az ehető vadnövények íze sokkal fűszeresebb és intenzívebb, mint azon nemesített növényeké, amelyek a konyhakertekben nőnek. A tápláló növények felkutatásával párhuzamosan, szinte észrevétlenül megismerjük és megtapasztaljuk környezetünk sajátosságait, a váltakozó évszakok szépségeit és jellegzetességeit, valamint az adott növény lelőhelyeinek ismertetőjegyeit. Minél több időt töltünk a szabadban és az ehető vadnövények világában, tudásunk egyre nagyobb és magabiztosabb lesz. És a gyűjtögetésből fakadó öröm és megelégedés pedig egyre áthatóbb lesz.
Képtelenség meghatározni azon növények számát és sokféleségét, amelyet őseink fogyasztottak még a mezőgazdaság megjelenése előtt. Az iparosodás és az urbanizáció azonban jelentős pusztítást végzett a régi tudást és tradíciókat illetően. Habár a régi ismeretek erősen megkoptak az utóbbi évszázadokban, a növények változatlanul fennmaradtak és növekednek ott, ahol mindig is éltek: az erdőkben, a patakok mentén, a mezőkön, az elvadult kertekben. Az emberiség háborúktól sújtott éveiben és a történelem viharaiban mindig jó szolgálatot tettek és hasznosak voltak a vadon ehető növényei. A világháborúk során sok embert mentettek meg az éhhaláltól az erdei gombák. A gyógynövények hasznos tulajdonságaik pedig mindig is felbecsülhetetlenek voltak. A modern ember számára természetes, hogy a szupermarketek polcai mindig roskadoznak az élelmiszertől, hogy a csapból tisztított víz folyik, és hogy idénygyümölcsöket könnyedén beszerezhetünk az év bármelyik időszakában évszaktól függetlenül. Ha időt és figyelmet szánunk a vadon éléskamrájának felfedezésére, akkor sokkal közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a természet egészével, annak állandó körforgásával és megújulásával. A gyűjtögetés élménye felébreszti bennünk az önellátás képességét és ahogy azt már fentebb is írtam, magabiztossá tesz, ha otthonosan mozgunk a természetben és képesek vagyunk felismerni mindazt, ami ehető és biztonsággal fogyasztható a környezetünkben. A vadon élő növények ismerete régen generációról generációra öröklődött, akárcsak az a mélységese kapcsolat, amit az emberek ápoltak a természettel. Az elmúlt esztendők tendenciái viszont azt mutatják, hogy az emberek ismét a régi tudás felé fordulnak és a természethez kötődő hajdani tradíciók újra reneszánszukat élik.
Ahhoz, hogy a szabadban töltött idő örömteli, a vadon termő növények gyűjtése pedig biztonságos legyen, érdemes néhány jó tanácsot figyelembe venni. Ha mi magunk bizonytalanok vagyunk a növények felismerésében, mindig csatlakozzunk olyan emberhez, vagy akár szervezett csoporthoz, ahol alapos növényismerettel bírnak. Minél több időt töltünk a szabadban, annál inkább megismerjük saját környezetünket és annak flóráját. A természet olyan, mint egy szentély. Ezért amikor a szabadban járunk, adjuk meg neki a tiszteletet. Mindig csak annyit szüreteljünk az adott területen, ami számunkra elegendő és viszonylag rövid időn belül fel tudjuk dolgozni. Valamint mindig hagyjunk az állományból annyit, hogy az regenerálódni és fejlődni tudjon. A kirándulások előtt tájékozódjunk az adott területről, hogy nem védett terület-e, illetve hogy nem szennyezett-e. Az előzőn nem szabad, az utóbbin pedig nem tanácsos növényeket szedni. Mindig vigyünk magunkkal természetes anyagból készült tárolókat – vászontáska, kosár, papírzacskó – amiben a különböző ehető zöldeket és virágokat egymástól jól elkülönítve gyűjtjük.
Ismét olyan időket élünk, amikor megbecsüljük a tiszta forrásból származó és a természetes élelmiszereket. A szabadban fellelhető ehető növények felkutatása nem pusztán szabadidős elfoglaltság, de az ökológiai lábnyomunkat is jelentősen csökkenthetjük általa. A természetben töltött idő és a vadon termő, ehető növények gyűjtése gyógyírt jelent testnek és léleknek, és csendet az elmének. És mikor lenne legalkalmasabb az idő a vadon éléskamrájának megdézsmálására, ha nem épp most, tavasszal?
Kovács Kata
