Gyerek guru

Csendben, háttérből, mintegy biztonságos, de azért tág teret adva neki, nézem a fiam. Gyönyörködöm és olvadok. Na, nem azért, mert olyan szép, okos és ügyes… persze, hogy az! Hanem azért lábad könnybe a tekintetem, mert rájövök, milyen szerencsés is vagyok! Szerencsés, mert a fiam tanít és segít engem. Percről percre formál és alakít, hogy még inkább megérkezzek az anya szerepembe, és ezáltal lehessek még kiteljesedettebb nő, még teljesebb ember.

Mert a kisfiam segít lenyugodni, lecsendesedni, megérkezni a Mostba. Segít türelmesebbnek, elfogadóbbnak, megértőbbnek lennem. Segít az önzetlen szolgálatban. Segít a feltétel nélküli szeretetben. És mire tanít egy bölcs, megvilágosodott guru? Pont ezekre. Arra, hogy visszatalálj önMAGadhoz, a békédhez és csendedhez; és ezáltal nyugodtabb, boldogabb, békésebb és harmonikusabb életet élj.

Az igazi guru próbatétel elé állít. Olyan, mint az ideális társ. Mert nem az az ideális, akit te annak álmodtál meg a mindenre kiterjedő listáddal. Hanem az az ideális partner, aki a fejlődésedet támogatja, aki segít az utadon, hogy egyre jobb ember, társ lehess és repülhess.
Szóval a guru is akadályokat állít. Próbára teszi a türelmedet, békédet, csendedet. De nem azért, hogy bosszantson. Sokkal inkább önmagadért, érted, hogy megtapasztalhass újabbnál újabb szeleteket magadból.

Az egész élet tulajdonképpen egy önismereti út. Mindent tudva jövünk a világra, mégis mindent újra bejárunk, megtanulunk, felfedezünk, levetkőzünk, átalakítunk és a vége felé, ha az út sikeres volt, összegezzük, ezúttal honnan hová jutottunk. Sok támogatónk, gurunk van ezen az úton. Egyáltalán nem vagyunk egyedül. A magány is lehet a társunk, hogy valamire rávilágítson. A házi kedvenc, a szülő, az anyós, a kolléga, a főnök, a szomszéd és a gyereked mind érted vannak, a te fejlődésedért. Okkal akkor és úgy lépnek be az életedbe, amikor annak eljött az ideje. Véletlenül pont úgy történik minden, ahogy az a nagykönyvben van megírva. Ezt majd a végén látjuk meg. Most csak fogadd el a Sorsod, amivel dolgod van. Köszönd meg és szeresd a guruidat, a rád dudáló autóst, a boltban hisztiző gyereked, a cserben hagyott barátod.

Ha mindent, ami történik veled, tanításnak, segítségnek fogod fel, és így fogadod, hirtelen megnyugszik a lelked és rájössz, mennyi minden vesz körül, amiért hálás lehetsz. És megspórolsz egy csomó pénzt, hogy messze földön felkutasd a gurudat…

Ha részesülsz abban a kegyben, hogy van gyermeked, kélek, ha eddig nem így néztél rá, most nézz rá guruként, tanítódként. Hát nem tanít téged, hogy hogyan neveld őt? Amikor a „nem” szót századszor is az elbűvölő mosolyával hárítja. Amikor eddig jóízűen falatozó gyermeked, hirtelen a falra keni az ételt. Amikor hiába kéred, minden játékot bevetve, mégse marad nyugton 10 másodpercre, hogy rá add a pelenkát. Amikor éjszaka, a legszebb álmod kellős közepén kipattan a szeme, mintha már reggel lenne. És több oldalon keresztül folytathatnám a sort, amikor a guru keményen dolgozik értünk. És persze arról is regényt lehet írni, mikor a guru a bájával, kedvességével és óriási szeretetével tanít. A saját gyermekednél jobb gurut keresve se találsz. Pláne, hogy a guru egyik ismérve, hogy keresetlenül toppan az életedbe és változtatja azt meg. Egyszer csak felismered.

Még csak pár hónapja vagyok anya, de már értem, hogy miért vártam 10 évet a gurumra. Fiatal, huszonéves fejemmel nem voltam még kész a gurum fogadására. Ezért nem is jelent meg. Igaz, vannak napok, mikor elbizonytalanodom, hogy most kész vagyok-e már rá… de igen, hiszen itt van. És csak akkora tanítást kapunk, amivel elboldogulunk. Én pedig boldog vagyok, nagyon boldog. Köszönöm, gyermekem!

Ölvedi Réka
Anaya női- és kismama jógaoktató
www.remekest.hu

Oszd meg másokkal is