Itt az ősz és egyre többet látom és hallom, hogy a jön a depi. Azok a borongós, esős, napocska nélküli, munkával fűszerezett, fránya napok, hetek, hónapok.
Hát én nem vagyok depis és nem is tervezem, mert szeretem az esőt és nincs bajom a hideggel sem, bár az igaz, hogy a napocska nagyon fog hiányozni, de hamarosan majd megint besüt az ablakon.
Hogyan? Ugye nem gondoljuk, hogy aki a tenger mellett él és mindig süt a nap, az alapból boldog és derűs. Nem hinném, már csak azért sem, mert az ember mindig valamivel elégedetlen. Pedig sok sok szeretni való van a világban, ami be tudja fényesíteni a pillanatokat, de ehhez mi is kellünk. Az nem úgy van, hogy jön egy fényesítő manó és minden szép lesz meg jó.
A mi dolgunk, hogy megtaláljuk az apróságokban is a szépséget és a lelkesítőt. Bármi lehet az. Én pl. szeretek kedveskedni és főzni, ez boldoggá tesz. Készülni, adni, meglepetéseket kitalálni naponta, hogy örömködjünk. Valahogy azt gondolom, hogy ha megpróbáljuk megszeretni a kevésbé szerethető dolgokat is, akkor könnyebb lesz, ha meglátjuk az értéket a legapróbb kis fűszálban is, akkor nem lesz baj.
A titok az, hogy nem mindig magunkkal kell foglalkozni! „Jaj, de rossz nekem, jaj milyen nehéz!” Nézz rá másra is, figyeld a körülötted lévő világot és meglátod, hogy mennyi mindent észre sem vettél eddig.
Ne akarjunk mindig mást, épp azt, ami nincs, hanem elégedjünk meg a helyzetünkkel, és vegyük ki belőle az értékeset. Ugyan is hiába akarunk még mindig nyarat, az most nem lesz, de van helyette szép színű természet, szép ruhákat lehet felvenni, szép kirándulásokat lehet tervezni és készülni a tél sok szép ünnepére.
Az élet széppé tehető, de szürkévé is egyaránt. Rajtunk múlik, hogy melyiket válasszuk és hogyan éljük az életünket. Boldogan vagy keseregve?
Együd Mariann
boldogoskodj.freeblog.hu
