A szaloncukor igazi hungarikum. Bár az ősét, a fondant cukrot francia mesterek készítették először, kizárólag magyar hagyomány ünnepi felhasználása. Az 1800-as évek végétől vált a szaloncukor (Jókai szerint szalonczukkedli) a gyümölcsök, a habcsók és a mézeskalács mellett a karácsonyfák csillogódíszévé. Egy 1891-ben megjelent szakácskönyv már 17-féleszaloncukor receptet írt le (szalon-ananász czukorka, szaloncreme-bonbon vagy szalon-pisztácz-czukorka), és egy pesti cukrászdában a vevő még a sztaniolpapír színét és minőségét is megrendelhette.

Úgy tartják, azért ajándékozzuk meg egymást karácsonykor, mert a napkeleti bölcsek is ajándékot vittek az újszülött Jézusnak.

December 13. Luca napja, számos népszokáshoz kötődik. Ekkor jártak például kotyolni a fiúk, azaz járták a házakat, szerencsét, bő termést kívántak a lakóknak, akik almával, dióval, kaláccsal kínálták őket. Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét is, aminek karácsonyra kellett elkészülnie, hogy aztán az éjfélimisén ráállva látni lehessen, kik a boszorkányok. Az eladósorban lévő lányok is többféle varázslatot alkalmaztak ezen a napon,hogy megtudják jövendőbelijük nevét.

A fenyőfa állítást német eredetűnek tartják. Hazánkban a 19.század óta része az ünnepeknek, és Brunszvik Teréz grófnőnek köszönhetjük, aki 1824-ben állította az elsőt (a grófnőegyébként másban is első volt: ő alapította a magyar óvodát).Kezdetben csak szárított gyümölcsökkel és mézeskaláccsal díszítették, később jött a szaloncukor, üveggömbök és gyertyák.

Magyarországon a hagyomány szerint a karácsonyi vacsorán a család összes tagjának jelen kell lennie. Szenteste böjti ételek kerülnek előtérbe, de a bőséget szimbolizáló termésekből, azaz dióbólés mákból készült bejgli sem maradhat el az asztalról. Nagyon meghitt szokás, amit ma is sokan követnek, hogy egy almát annyifelé vágnak, ahány tagja van a családnak, majd az almaszeletek elfogyasztása a család összetartozását jelképezi.

Amíg nálunk a Jézuska vagy a Télapó hozza az ajándékokat,Ausztriában Christkind, Németországban Weihnachtsmann, vagyis a télapó teszi a fenyőfa alá a csomagokat. Az angoloknál FatherChristmast (Karácsonyapó) várják a gyerekek, aki földig érő,piros köpönyeget visel, a kéményen keresztül érkezik a kandallóba, az ajándékokat pedig a kandallópárkányra akasztott zokniba rejti. A Télapó egyébként rénszarvas szánon érkezik Lappföldről. Az Amerikai Egyesült Államokban is így várják Santa Claust, aki abban különbözik az angol Télapótól, hogy rövid köpenyt visel, és az Északi-sarkon él. Svédországban Jultomten, vagyis egy manó hozza az ajándékokat. Finnországban a Télapó, Joulu Pukki bekopog a házakba, s belépve hangosan megkérdezi: “Lakik itt jó gyerek?” Ausztráliában a Mikulás „szánját” nyolc fehér kenguru húzza. Az ausztrálok a karácsonyi vacsorát kint a kertben fogyasztják el, majd lemennek a tengerpartra egyet fürödni, így ünnepelik a karácsonyt.Oroszországban január elseje az ajándékozás napja, s a kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz járja az országot segítőjével, Sznyegurocskával (Hópelyhecske). Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja hagyományosan Vízkereszt napja, január 6., bár ma már divatba jött a karácsonyi ajándékozás is. Az olasz gyerekek nem virgácsot,hanem szenet kapnak a Télapótól, ha nem fogadnak szót. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől várják az ajándékot.

A háborús lovagiasság és humanitás szép példája az 1914-es karácsonyi fegyverszünet. Az első világháborúban a nyugati fronton harcoló brit katonák Szentestén karácsonyi dalokat énekeltek egymásnak a csatatéren. Másnap reggel váratlanul elhallgattak a fegyverek és a német katonák “Merry Christmast”skandálva előbújtak a lövészárkokból. Ekkor a brit katonák is előmerészkedett, az ellenfelek kezet ráztak, cigarettát és élelmiszert ajándékoztak egymásnak, sőt, a semleges zóna egyesterületein még focimeccseket is tartottak.

A fagyöngy varázsa

A kelta és germán legenda szerint a fagyöngynek varázsereje van:alkalmas sebgyógyításra, növeli a termékenységet, szerencsét hoz és megvéd a rossz szellemektől. Az ókori Rómában a békeszimbóluma volt, úgy tartották, hogy a fagyöngy alatt összefutóellenségek leteszik a fegyvert és öleléssel köszöntik egymást.A viktoriánus korban terjedt el, hogy a fagyöngy alatt elcsattanócsókok örök szerelmet hoznak.

A Csendes éj című dalt egy osztrák pap, Josef Mohr írta 1818-ban. Karácsony előtt egy nappal közölték vele, hogy a templomorgonája eltörött és nem tudják megjavíttatni az ünnepimisére. A pap bánatában úgy döntött, ír egy dalt, amit a kórus előadhat. A szöveg valójában már két évvel korábban elkészült, de Mohr csak az előadást megelőző Szentestén kérte meg Franz X. Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet a sorokhoz. A karácsonyi szentmisére végül elkészült, és az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában csendült fel először a Stille Nacht.