Most megosztok egy nagy titkot, amit már én is jó ideje kerestem. Egy alkalommal – sajnos nem tudom, hogy hol –, rátaláltam a házi kovász készítésének a receptjére.
Mivel igyekszem minél természetesebb alapanyagokkal dolgozni, főzni, sütni a konyhában, évek óta motoszkál bennem a kérdés, hogy hogyan készítjük és tartjuk életben a házi kovászt. Hiszen régen ezzel sütöttek, és esküvőkor a menyasszony az édesanyjától kapott egy adag kovászt. Tehát akár több nemzedékes is lehetett az eredeti kovász. Akkoriban nem volt hűtő, így szárítva tárolták. Ma viszont van, így ezt kihasználva készül el a saját kovászom.
És miért jobb, mint az élesztő? Jó kérdés! Főleg azok számára lényeges, akik mindentől felpuffadnak, ég a gyomruk kelt tésztafélék fogyasztása után, akiknek epe problémájuk van, akik cukorbetegek, akik rákosak, akik vastagbél gyulladásban szenvednek, akik fontos a jó emésztés! Hiszen a kovász természetes erjedési folyamatokat indít be a tésztában, ami a testben gyorsabban emésztődik meg. Másrészről az így készült pékáru tovább áll el és sokkal finomabb.
Nem kell félni, mert nem lesz nagyon kesernyés az íze, csak egy picit talán. Én már nem is veszem észre!
Az első adag kovász napokig készül, de utána könnyű feléleszteni és életben tartani. Egy jó kovász él!
Lássuk a receptet:
1. nap
– 5 evőkanál rozsliszt (csakis rozslisztet használjunk, ebből készül a legjobb kovász!!)
– fél deci kéz meleg víz
A kettőt összekeverjük egy edényben. Ha tudjuk, akkor napközben is keverjük meg többször.
2. nap
– ismét 5 evőkanál liszt és fél deci kéz meleg víz (ne legyen melegebb, mert akkor nem tud életben maradni a kovász)
3. nap
– ismét 5 evőkanál liszt és fél deci víz
Most várunk, hogy elkészüljön a kovász! Ha már erjedt illata van és fel is jön, mint a kelt tészta, akkor biztos, hogy sikerült! Ekkor berakhatjuk a hűtőbe, és használat előtt fél-egy nappal elővesszük.
Nagyné Szalai Melinda
