Hogyan is lehetne lemérni mondjuk a tenger kékségét, a sziklák csöndjét, vagy a meditáció mélységét? Talán furcsán hangzik, de létezik olyan eszköz, ami utóbbit bizony képes számokká és grafikonokká alakítani. EMG-nek, elektromiográfiának hívják az eljárást, melynek működése talán kevésbé érdekes (amúgy a homlok izmaiban megjelenő izomfeszültségét veszi alapul), sokkal inkább az, hogy mire lehet felhasználni a kapott eredményeket. Nagyszerű visszajelzést adhatnak arról, hogy a meditáció által elért tudatállapotra milyen hatással van a hétről hétre, hónapról hónapra végzett gyakorlásnak.
Sokkoló lenne megmutatni néhány menedzsernek a saját EMG-jét, hogy lássa, mennyi feszültség van benne, majd felvilágosítani őt arról, hogy néhány éven belül mindez biztos infarktushoz vezet. Ezek után átadni számára a meditációt mint eszközt, segíteni neki tudatosan megtanulni az ellazult állapotot, majd néhány hónap elteltével új mérésre invitálni. Talán ezúttal az sokkolná, hogy mennyit változhat elméjének (egész lényének) állapota a meditáció hatására.
Születésünk pillanatában megtalálható a fizikai testünk minden egyes sejtjét tartalmazó térkép az elmében és ezen keresztül az agyban. Azt a sejtszintű megújulást is, amire azt szokták mondani, hogy hétévente teljes cserélődést eredményez, már egy ezen a térképen megtalálható algoritmus irányítja. Két különböző megközelítés létezik arra vonatkozóan, hogy mennyire avatkozhatunk bele ebbe a működésbe. Szokásos nyugati gondolkodásunk szerint az agy, és vele a központi idegrendszer működésének része az elmeműködés, amivel kapcsolatban pedig tudatosak vagyunk az elménkben, az a tudat. A keleti megközelítés épp fordítva magyarázza: tudatosságunknak egy kis része az elme, és ennek a fizikai szintű manifesztációja az agy, vele pedig a központi idegrendszer. Meglepő vagy nem, de mindez nem hit kérdése. Vannak jógik, akik képesek „olvasni”, sőt, még bele is avatkozni ebbe a térképbe, és fizikai testüket ezen keresztül irányítani. Képesek hőmérséklet-különbséget előidézni két kezük között, megállítani az anyagcsere-folyamatokat, vagy lelassítani, akár le is állítani szívverésüket, légzésüket. Ha ezt teszik, azzal épp azt jelzik, hogy az egész test, ezzel együtt az agyunk egy tudatosan manipulálható kód alapján működik.
Az elme számára a jógik „mutatványa” bizonyítja, hogy ő maga – azaz, hogy az elme – egész pusztán statiszta-szerepet játszik… Ugye most azt gondolod (az elméddel), hogy nem befolyásolhatod, mennyi a pulzusod? Pedig igen. Gondolj csak bele, mire lennénk képesek, ha szép lassan megtanulnánk mindezt alkalmazni is. Érdemes elindulni ezen az úton kísérlezetni. Olyan eszközrendszert ad a kezedbe, amivel saját laboratóriumodban lehetsz a tudós. Az a tudós pedig, aki a meditáció „erejét” elektronikus berendezéssel méri, már csak a saját elméjét fogja meggyőzni arról, hogy a kísérlet tárgya valójában: ő maga.
