Mi jellemzi a szeretetet?

Karácsonykor a szeretetet ünnepeljük… ez Isten karácsonyi ajándéka az embereknek.
Az igaz szeretet és szerelem lényege, hogy a párom azt szereti, aki valójában vagyok, tehát elfogad olyannak, amilyen vagyok; ismer és megismer engem a szeretete által. Örül a puszta létezésemnek, nem várja el, hogy megváltozzam, és együttérez velem, ha szenvedek vagy boldog vagyok.
Az igazi szerelem olyan összhangban lehetséges, ahol harmóniában élünk a másikkal, önmagunkkal, a kapcsolatunkkal és a világgal is. Ekkor nem függőségi viszonyban vagyunk egymással, és nem a szükségleteink irányítanak, hanem egymás jólléte és növekedése iránt érzett igény hatja át a kapcsolatot. Két különálló egyéniségként, ugyanakkor összetartozó párként is létezünk.

A lelkileg és szellemileg érett ember szeretetének jellemzői:
– Reméli, hogy a társával fenntartott kapcsolat által lelkileg és szellemileg fejlődik és fejleszti a másikat is.
– Megbízik társában és rábízza magát és megosztja vele érzéseit, gondolatait, vágyait.
– Kölcsönösen egymásra támaszkodnak, és kitartanak egymás mellett a nehézségek idején is, bizalomban és meghittségben élnek egymással.
– Szabadon kinyilvánítja vágyait, igényeit, de nem várja el, hogy a másik azt azonnal kielégítse.
– Ha veszekszik, akkor is érezteti a másikkal szeretetét.
– Köszönetet mond párjának a mindennapokban, és hálás a másik szeretetéért.
– Meghallgatja a társát és érdekli a másik véleménye, időt szán a kapcsolatra.
– Van közös céljuk, feladatuk az életben, amelyet együtt akarnak megvalósítani, ami összetartja őket és kitölti életüket. A közös feladat érettebbé tesz és önbizalmat erősít.
– Egyre szorosabbá és bensőségesebbé válik a kapcsolatuk, és létrejön egy új egység: a ”mi” – az „én és te” mellett; ugyanakkor segítik egymást, hogy mindketten önmaguk, legigazibb énjük felé is forduljanak, és tudatosan egy egész részeként éljenek.
– Képes egyedül lenni, nem érzi magát magányosnak a társa nélkül. Elfogadja, hogy a párja akár egyedül, akár másokkal külön időt is tölt.
– Vállalja a felelősséget önmagáért, döntéseiért és a kapcsolatukért is.
– Tudja, hogy a kapcsolat talán nem örökkévaló, ezért elfogadja, ha véget ér, még ha fáj is. De tudja, hogy az sem a felelősségét, sem a szeretetét nem befolyásolja, és később minden közösen töltött napra hálával emlékszik vissza.

Bende Katalin
pszichológus
www.egy-pszichologus.hu

Oszd meg másokkal is