Minden tudatos cselekedet lehet meditáció is egyben, ha úgy tekintünk rá.
Az anyag univerzumára jellemző alapvető tulajdonság, ami a meditációra is vonatkozik, hogy alapvetően két minőségre, két oldalra bontható. Az anyagba alászálló, a teljesség nézőpontját magán viselő anyagtalan minőség, az anyaggal találkozva alapjaiban két pólusra szakad, amit világunkban az ember két alapvető megnyilvánulása, a férfi és a nő, és a hozzá rendelhető tulajdonságok képviselnek. Társadalmunk teljesítmény és eredményorientált gondolkodásmódja, a tudomány, az intelligencia, az analitika mind a férfi minőséghez tartoznak első sorban. Mindemellett, ha jobban megvizsgáljuk, feltűnhet, hogy társadalmunk legnagyobb vívmányai olyan emberek munkásságaiból születek meg, akik a belső képekben, az egységben, a globális látásmódban voltak fejlettek, azaz a női pólust is magukban hordozták. A szokatlan, a társadalmat átalakító új világképeket formáló meglátások, mind az intuíció világából, és nem az analitikus gondolkodásmódból származnak.
Ma már a tudomány is megállapította, hogy az ember, nagymértékben rá van utalva belső képeire, hangjaira és álmaira. A valóság másik felét nem tudjuk kirekeszteni az életünkből, esetlegesen nem veszünk róla átmenetileg tudomást, félre toljuk, ezért gyakorta a női pólus minőségeinek diszharmóniáját vagyunk kénytelenek megélni. Ebben a diszharmóniában a meditáció, a középpontba, egyensúlyba való kerülés különösen nagy jelentőségű tudatos cselekedet.
A meditáció szó a latin nyelvben elmélkedést jelen. A szó alapját alkotó „medi” szó jelentése: középső. A meditáció szó magában hordozza a középre való irányultságot, az egyensúlyt.
A tévhitekkel ellentétben a meditáció nem feltétlenül mindig kellemes tevékenység. A meditációt gyakorló jellemzően két lehetőséggel nézhet szembe: vagy megtalálja ezt a bizonyos középpontot, egységet, egyensúlyt vagy rájön és megtapasztalja azt, ami attól elválasztja őt. A gyakorlatban jellemzően ez utóbbival találkozunk sűrűbben, és szinte mindegy, hogy milyen meditációs technikát alkalmazunk, saját belső akadályainkkal többé-kevésbé, de találkozni fogunk. Minden meditációs hagyomány végső célja, hogy elérje a „medi”-t, a középpontot, a „mindennel egy” állapot tapasztalatát. A módszerek alapvetően különbözőek, de a megélt egységélmény-tapasztalatok meglepően hasonlatosak egymáshoz.
Az ide vezető meditációs utak éppen elég nehezek, mindemellett kimondható, hogy hatékonyságuk nem nehézségük által lesz jobb, hanem az által, hogy az úton haladó személy mely módszert tudja könnyebben magáévá tenni. Ezért érdemes olyan meditációt választani, ami közel áll hozzánk, gyakorlásuk követelménye nem túl magas számunkra. Ha a követelmények túl magasak, ha olyan minőséget céloz meg a gyakorlat elvárása, amire képtelenek vagyunk, akkor az ellenállás hamarosan megjelenik bennünk. Pedig a középpont megtapasztalása, sem nem ismer ellenállást, sem nem nem-ellenállást. Gyakorlatában a „van”-ság kap lényeges szerepet, a létezés puszta tapasztalata.
Túlzott elvárás lehet, a meditációt éppen kezdő gyakorlótól például zen vagy vipassana meditációban ismert, a gondolatoktól mentes állapot fenntartásának gyakorlata, ami a Nyugati ember számára elsőre lényegében lehetetlen feladat és a gyakorlás során erős ellenállást képez. Éppen ezért jobb, ha a gondolatokat nem, a meditáció zavaró tényezőjének, ellenségének tartjuk, hanem részének.
A rajtuk való túljutás ugyan feltétele a gondolatok közötti térben megnyíló egység tapasztalatának, de az ide vezető út éppen, hogy nem a gondolatokkal szembeni ellenálláson keresztül vezet, hanem azok láthatóvá tételén, integrálásán. És ezzel meg is érkeztünk a meditáció egyik lényeges formájához, a vezetett meditációhoz, mi a gondolatokat nem elűzni akarja, hanem azok megismerésén keresztül tudatosan dolgozni azokkal, hogy megismerje mindazt, ami elválasztja a gyakorlót valódi középpontjától.
Következő cikkemben a vezetett meditációról és annak módjairól írok részletesen.
Aldea Benedek
Aquakontakt oktató, terapeuta
Aquakontakt Önfejlesztő Meditációs Iskola és Terápiás Központ
