Húsvét előtt szinte minden tömegtájékoztatási eszközön hallható az állatvédők felhívása, mely szerint akármennyire is könyörög gyermekünk egy élő nyusziért, ne vegyük meg, mert az ünnep elmúltával nagyon sok tapsifüles végzi az utcán.
Való igaz, ilyenkor sok a hirtelen felindulásból lett alkalmi állattartó, és kizárólag az ünnep miatt nagy felelőtlenség állatot vásárolni. Ám ha egy átgondolt döntést követi a vásárlás az év során bármikor, az nagyon hasznos eredménnyel járhat. A kisállattal való foglalkozás sokat segíthet egy gyermek egészséges személyiségének fejlődésében. A kutya a macska, a rágcsálók és a teknős a legkedveltebb háziállatok. Azt, hogy végül is lesz-e egy új családtag, mindig a szülőnek kell eldönteni, mert igaz, hogy a gyerekek először szívesen foglalkoznak az új jövevénnyel, az idő múlásával az újdonság varázsa alábbhagy. Egészségügyi vonatkozásai is vannak az állattartásnak. Kísérletek igazolták például, hogy a kutyák pozitív hatást gyakorolnak az autista gyermekekre, de említeni lehetne itt akár a lovak szerepét mozgásszervi problémákkal vagy idegrendszeri sérüléssel született gyermekek esetében. Amennyiben a gyerek kiveszi a részét az állat gondozásából, úgy érezheti, hogy szükség van rá, megtanulja a rendszerességet, hiszen az etetés, tisztítás, törődés folyamatos, és évekre szól. A gyerekek már óvodás korban segíthetnek a kisállat ellátásában, etetésében, alomtakarításban, nagyobb korukban pedig át is vállalhatják teljesen a házi kedvenc ellátását.
Hogyan szoktassuk gyermekeinket rendszeres állatgondozásra?
Legyünk következetesek! Ha megállapodtunk a gyermekkel egy-egy részfeladat elvégzésében, ne essünk abba a hibába, hogy ha nem csinálta meg a csemete, akkor megcsináljuk mi. Ennek az lesz a következménye, hogy a végén minden ránk marad. Ha a gyermek látja, hogy a feladatot el kell végeznie, egy idő múlva inkább meg fogja csinálni, hogy „túl legyen rajta”, aztán persze kialakul a kötődés a kisállathoz, és már nem kell noszogatni. Persze nekünk, szülőknek is felelősségteljesen kell viselkednünk, mert a gyermekek rólunk vesznek példát. Fontos, hogy a választott kisállat ne legyen agresszív, mert ha a gyermek még kicsi, akkor pusztán jó szándékkal, játékból, a világgal való ismerkedés gyanánt fájdalmat okozhat az állatnak, aki ettől támadhat. Erre a felnőttnek kell odafigyelni. Bár egy kis kedvenc felelősség és kötelezettségekkel jár, mégis érdemes gazdivá válnunk, hiszen azok a gyermekek, akik kisállat mellett nőttek fel, bizonyítottan empatikusabbak, nagyobb önbizalommal rendelkeznek, és kifinomultabb a nonverbális kommunikációjuk.
Muszka Evelin
