Sokat lehet olvasni a munka és a magánélet egyensúlyának kialakításáról és megtartásáról. Ehhez tágabban kapcsolódik az a téma, hogy hogyan álljunk jól helyt főleg nőként otthon és munkában, ahol a jól alatt azt értem, hogy a családban legyünk jó anyák, feleségek és persze NŐK, míg a munkahelyen legyünk jó főnökük, vagy éppen beosztottak és persze NŐK. Azért írtam mindkét oldalra oda a NŐK-et, hiszen bármit csinálunk, a legfontosabb ez, hogy nők maradjunk. Emellett pedig a legnehezebb.
Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek más okoz nehézséget. Van, aki otthon bűbájos feleség, mindenről gondoskodó anya, és ehhez még önmagát elfogadó és igazán nőnek érző ember is tud maradni, de mellette a munkahely csak nyűg, nem köti le a munka, sokszor pedig elvesztegetett időnek tekinti a bent töltött időt. Ezt persze a munkatársak is megérzik, amiből előtt utóbb gond lehet. És persze a munkával járó fizetésre szükség van, így frusztrációt okozhat, hogy feleljek meg a munkahelyemen is.
Aztán van, akinek a karrierje tökéletes, még talán vezető is lesz belőle, ennek megfelelően persze idejének és energiájának nagy részét is a munkára áldozza. Ezért aztán a magánéletre, családra, párra, gyerekekre – ha egyáltalán vannak – marad túl kevés mindkettőből. Így ő otthon kap a férjtől, vagy más formában a gyerekektől szemrehányásokat, vagy csak kimarad a legszebb pillanatokból, akár egy első szó, akár egy focimeccs, vagy fellépés, amely visszahozhatatlan.
Ilyenkor többféle utat lehet választani. Legtöbben igazán nem változtatnak semmit, próbálnak naponta túlélni, mindkét „oldalnak” megfelelni, egyszer innen, egyszer onnan csippenteni egy kis időt, és így talán egy-egy kritikus napot, problémás időt megoldanak, de közben valószínűleg valahol elveszik az, hogy ők mit is szeretnének igazán és csak egy anya/feleség/munkaerő hármas szerepnek megfelelő ember marad, de a NŐ eltűnik.
Aztán vannak, akik tényleg választanak, ilyenkor vagy az egyik, vagy a másik oldal nagyobb hangsúlyt kap, sokszor vagy a munkát helyezik előtérbe és a család, pár szorul háttérbe, aminek szép előremenetel, de akár válás, akár a gyermekek elhidegülése lesz az eredménye. Vagy van, aki a családot, férjet helyezi előtérbe, ott viszont a munkahelyen várható elbocsátás, vagy más retorzió. Sokszor azonban ez a döntés nem tudatos így csak, amikor a baj bekövetkezik vesszük észre, hogy mi is került a második helyre és annak mi lett a következménye.
És végül vannak azok – szerintem ők a legkevesebben – akik tudatosan szembenéznek a problémával és igyekeznek megtalálni a számukra jó megoldást, pl. beosztani az idejüket, energiájukat úgy, hogy az a lehető legtöbb dologra elég legyen.
Ez azonban nem könnyű. Mert sokszor nehéz döntéseket kell hozni, ami fájdalmas lehet, vagy le kell mondanunk valamiről. Az első és legfontosabb azonban az, hogy legyünk tisztában a helyzettel. Nem hiába mondják, hogy az alkoholfüggők is akkor tudnak elindulni a gyógyulás útján, ha beismerik, hogy azok. Persze itt nem ennyire durva a helyzet, de itt is alapvető, hogy tudatosítsuk, mi hogy élünk. Ehhez elég néhány kérdésen elgondolkozni:
Mivel töltöm a napon nagyobb részét: munkával/ családdal/ gyerekekkel/ esetleg magammal? Mire mennyi időt fordítok? Hogy érzem magam a munkában, otthon, a gyerekekkel, a párommal? Melyik időszak tölt fel, melyiktől merülök ki? Hol vannak jó ötleteim, hol tudok kreatív lenni? Ezen kérdésekre adott őszinte válaszok alapján kialakulhat bennünk az a tudatosság, hogy hol is állunk most. Jegyezzük meg a válaszokat és egy rövid következtetést is leírhatunk egy jegyzetfüzetbe. Később nagyon hasznos lesz visszanézni.
Ezután kell átgondolni azt, hogy mit szeretnék. Mennyi időt töltenék munkával, mennyit a családdal, magammal? Ne foglalkozzunk a korlátokkal! Mit szeretnék csinálni itt és ott, mivel szeretnék több, kevesebb időt tölteni? Ha ezeket is átgondoltuk, írjunk szintén egy kis összefoglalást.
Utána nézzük meg, hogy jutunk a mostból a vágyott jövőbe. Mit kell azért tennem? Milyen lehetőségeim vannak? Hol látok lehetőséget arra, hogy időt spóroljak? Mit tudok esetleg elhagyni, mit tud más csinálni? Mi az, amit muszáj megtennem? Mi az a heti, havi minimum idő, ami számomra kell?
A válaszokból pedig fel lehet állítani egy jó kis tervet, hogy hogy fog kinézni egy napon, hetem, mire mennyi időt fogok fordítani, mi az, amit biztosan megteszek minden héten, mi az, amit el akarok hagyni. Lehet célokat kitűzni, határidőket adni magamnak, amíg ezt az új elvet bevezetem, aztán időről időre ellenőrizni magamat.
Ami viszont a legfontosabb, hogy kérhetek ehhez segítséget családtól, barátoktól, gyűjthetek ötleteket internetről, könyvekből, de mindig ragaszkodjak ahhoz, hogy azt használjam, válasszam, ami NEKEM JÓ. Amitől én érzem magam egyensúlyban NŐKÉNT, ANYAKÉNT, FELESÉGKÉNT, MUNKATÁRSKÉNT.
Szikora Emese
http://megoldasmuhely.hu/
