A közelmúltban rendezett (június 15-17.) élőfalu-találkozó kapcsán jártam először Nagyszékelyen, és igazán lenyűgözött! A korábban mintegy ezerötszázas lélekszámú faluba a szokásos kockaházak valahogy nem jutottak el, a legtöbb épület gyönyörű parasztház, felújítva, vagy felújításra várva.
Nagyszékely szerencsés település: a falut elhagyó „őslakosokat” az öko-életmód iránt inspirált fiatalok váltják fel. Különleges, hogy az új betelepülők nem csak az épületek felújítása során őrzik meg a hagyományokat, hanem életmódjukban is követik déd- vagy ükszüleink generációjának kultúráját, elsősorban a környezettudatos szempontokat és az önellátási törekvést illetően.
Az élőfalu-találkozó programjának kiscsoportos műhelymunka részéből engem a kemence témakör érdekelt a legjobban, így jutottam el – kis csapat tagjaként – egy egyedül élő fiatalember otthonába.
Gábor maga építette kemencéit, helyben hozzáférhető anyagokat használva. Van kinti sparhert, kinti kemence (nyári főzéshez-sütéshez, kenyérsütéshez stb.), van egy külön aszalókemence, és a lakótér fűtését is kemencével oldotta meg.
A környéken sok az öreg, régi fajtájú gyümölcsfa, amelyeket már egyre kevesebben gondozzák. Gábor újra művelésbe veszi őket, fiatalító metszést végez rajtuk, illetve épp amit igényel a fa.
Az aszalt gyümölcsök mellett fő táplálékát a saját termesztésű gabonanövények, zöldségek, hüvelyesek adják. Meglepő és inspiráló volt látni valakit, aki szinte 100%-osan önellátó életre rendezkedett be. Terményfeleslegét elvből nem teszi pénzzé, de szívesen cserél terményt a helyiekkel, például tejtermékre.
Tűzifáját a környék erdeiben gyűjti össze. (Az erdészetek általában engedélyezik a combvastagságnál vékonyabb hullott ágak összeszedését a földről). Mivel egy egészen apró házban él, rendkívül kis mennyiségű tűzifa – ahogy néztem a télre felrakott kupacot – max. 1m3 elegendő számára.
Gáborból sugárzott ennek az egyszerű, önellátó, földközeli életnek a szeretete. Tény, hogy az ő életmódjához minden komfortról le kell mondani, az érem másik oldala azonban – többek között – a kompromisszum nélküli, vitathatatlanul 100%-ban fenntartható, vagyis környezetbarát életmód megvalósítása, és a „természet lágy ölén” eltöltött mindennapok, társadalmi feszültségektől, pénzügyektől mentesen.
Úgy gondolom, ez egy „életmód-skála” egyik vége lehet, amelynek a másik végén a fogyasztói, hedonista, felelőtlen életmódot élők vannak. Mi, „környezet pártiak”, legtöbben valahol a kettő között, mindennapos belső harcot fojtatva igyekszünk egyre több kompromisszumtól megszabadulni. A lemondások azonban, tapasztalatom szerint – a komfort feladása mellett – jó érzéssel párosulnak. Ezért tovább keresem a lehetőségeket saját életemben: irány az egyszerűség.
Rév Szilvia
