Sokszor tapasztaljuk, hogy nagyon nem éri meg betegnek lenni, vagy olyan fázisba jutni, amikor már súlyos beavatkozásra van szükségünk az egészségünk helyreállításához. Legyen az rák, stroke, szívinfarktus, érműtét, porckorongsérv-műtét vagy egyéb beavatkozás, a transzplantációról nem is beszélve. Néha egy sima CT-re is hónapokat kell várni, ahogy a “nem sürgős” műtétekre is. Vagy pedig nagyon sok pénzért megoldják gyorsan, külföldön.
Éppen ezért létkérdés az, hogy lehetőleg megelőzzük a súlyosabb betegségek kialakulását. Persze ott van a genetika, meg a karma, de “brit tudósok” kimutatták, hogy azért jelentős százalékban az életmódunk befolyásolja az egészségünk alakulását. Korábban már említettem a négy alappillért, vagyis az egészséges táplálkozást, a megfelelő pihenést, a rendszeres testmozgást és a stresszkezelést, melyekre az egészségünk támaszkodik. Nyilvánvaló, hogy mindegyik területes nagyon sokat tehetünk az egészségünkért, vagy az ellen.
Szűkítsük le most a kört a táplálkozásra. Szintén “brit tudósok” kitalálták az ortorexia nevű betegséget, mely névvel az egészséges táplálkozás iránti túlzott mániát illetik. A kutatók szerint ez a “betegség” járványszerűen terjed, ám én még mindig azt látom, hogy tele vannak a cukrászdák, a pizzériák, a Starbucks és a Tesco is, márpedig a bevásárlókocsikba 90%-ban nem az egészségesnek tartott élelmiszerek kerülnek. Szóval szerintem azért nem olyan riasztó ez a „járvány”.
Azt se feledjük, hogy az egészséges táplálkozást egyébként is nehéz definiálni, hiszen szinte minden étellel vagy tápanyaggal kapcsolatban készültek olyan kutatások, melyek azt bizonyítják, hogy nem ártalmas, sőt, kifejezetten egészséges, de olyanok is, melyek ellenkező eredményre jutottak. Tehát az átlagfelhasználó valahol szubjektív vélemények alapján dönti el, hogy például a glutén, a fehér liszt, a pizza, a szója, az állati fehérje, a tejtermékek, a cukor vagy a feldolgozott élelmiszerek és a különböző adalékanyagok egészségesek-e vagy károsak, vagy esetleg ártalmatlanok, és ezért bűntudat nélkül fogyaszthatjuk őket.
Nagyon nehéz tárgyilagosan eligazodni a számtalan divat-diéta és az ételekhez kötődő hiedelem között, azonban nézzük meg, hogy mi az, ami már valóban túlzásnak tekinthető. A szüntelen fogyókúrázás, koplalás, főleg, ha zabálási időszakokkal váltakozik, bizonyára nem tesz jót. A túlzottan szigorú, nagyon sok alapanyagot kizáró diéta is könnyen vezethet tápanyaghiányhoz. Ám ugyanakkor az élvezetből vagy függőségből történő evés sem szolgálja az egészségünket. Sajnos az evésfüggőségtől és az ételen keresztül történő pszichológiai kompenzációtól nagyon nehéz megszabadulni, így a legtöbb ember nem tud „tudományosan” táplálkozni, hanem érzelmi alapokon teszi ezt.
Ha az étkezésed során gyakorta erős bűntudatot érzel, de mégsem tudod megállni annak az ételnek a fogyasztását, amiről tudod, hogy nem tesz jót, az lehet az ortorexia jele, de ugyanakkor a gyenge akaraterőre is utalhat. Az evési zavarok leküzdéséhez, mint az anorexia, bulimia, pszichológiai segítségre is szükség lehet. Én azt javaslom, hogy tegyük rendbe az érzelmeinket, a kapcsolatainkat és a különböző életterületeinket, majd koncentráljunk azokra az ételekre, amelyekre valóban szüksége van a szervezetünknek. Ha elegendő egészséges ételt fogyasztunk, és megfelelően változatos alapanyagokat használva, ízletesen készítjük el őket, nem összecsapva az étkezést, hanem megadva a módját, akkor az étel is elégedettséget fog okozni, és az egészségünket fogja szolgálni.
Ha nem tudunk harmonikus viszonyt kialakítani az ételeinkkel, akkor ez a zavar az életünk többi területére is ki fog terjedni, és az egészségünket is alá fogja ásni. Amikor pedig már megtörtént a baj, általában nagyon nehéz visszafordítani a kóros folyamatokat. Ha életünk végéig egészségesek és életerősek akarunk maradni, akkor bizony minden egyes étkezésünknél egészségtudatos döntéseket kell hoznunk, persze bűntudat nélkül, mert az nem igazán vezet sehová.
Gauranga
személyi edző, életmód tanácsadó
hotashtanga.com
